Tegnap este érkeztem meg Melbourne-be. Ez a leghosszabb utazás az évben, és az elsődleges cél az, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjak az időeltolódáshoz, mivel nem kevesebb, mint tíz óra különbség van az ovideói és az itteni idő között. Mindig szívesen jövök ebbe a városba. A hangulat nagy különleges, és lehetőség van a pihenésre és a kikapcsolódásra, amit nem túl gyakran találni meg a világ más részein. Úgy tűnik, az ausztrálok megtalálták a jó élet receptjét. Természetesen nekik is vannak problémáik, mint legtöbbünknek, és igazából nehéz az alapján ítélni, hogy csak tíz napig tartózkodunk itt egy évben, de nekem ez a benyomásom. Már nagyon várom, hogy végre elkezdődjön ez az első versenyhétvége.
Idén kevesebb idő állt a rendelkezésünkre, mint általában, hogy vezessük az autót, köszönhetően annak, hogy a szezon előtti tesztelés még rövidebb lett: hat nap biztosan nem elég ahhoz, hogy kielégítsem a vezetési szükségleteimet. Ahogy már korábban többször is elmondtam, a miénk az egyetlen olyan sport, ahol tilos az edzés. Ez olyan, mintha Nadalnak csak hat napja lenne arra, hogy kipróbáljon egy új ütőt, vagy mintha egy focista csak hat alkalommal edzhetne a világbajnokság előtt. Jó lenne, ha többet tesztelhetnénk, de nem a versenyek rovására, mert semmi nem múlja felül ezeket. Annyi megtett kilométer tesztelés után végre a sport szele van a levegőben. Hiányzik az időmérőedzés izgalma, az izgalom a rajtrácson arra várva, hogy kialudjanak a fények, az adrenalin löket az első kanyarban, valójában hiányzik minden, ami a Formula-1-et ilyen csodálatos sporttá teszi. Mindig nehéz következtetéseket levonni a tesztekből. Mindenki a saját programja szerint dolgozik, és nem lehet igazi összehasonlításokat végezni. Még határozottan sokat kell fejlődnünk, dolgozni azon, hogy megértsük az F2012-t, a vezetési stílusomat egy olyan új autóhoz alakítani, amit a hátul jelentkező kevesebb leszorítóerő és az új Pirelli abroncsok miatt egy kicsit nehezebb vezetni. Tudjuk, hogy milyen irányba kell haladnunk a fejlesztések szempontjából, és ez egy fontos lépés. Persze, az első néhány versenyen össze kell szorítanunk a fogainkat, de mindenek előtt pontosan látnunk kell azt, hogy hol vagyunk a versenyképesség tekintetében, és aztán a lehető legtöbb pontot meg kell szereznünk a bajnokság ezen korai szakaszában. Tudom, hogy a rajongók mindig azt várják, hogy olyanokat halljanak tőlem, hogy ilyen és ilyen eredményeket tudunk majd elérni, de az igazság az, hogy nem mondhatjuk ki biztosan, hogy jelenleg hol állunk. Szombat este hatig, az időmérő végéig várnunk kell még erre, és még egy kicsit tovább is, amíg nem leszünk túl az Európán kívül rendezett versenyek első sorozatán.
Nyugodtnak és higgadtnak kell maradnunk, és egyszerre csak egyet lépni, kezdve a melbourne-i versennyel, ahol majd megszerezzük az első benyomásainkat. Amint megtudjuk, hogy hol állunk, pontosabb célokat tűzhetünk ki magunk elé. Egy dolog azonban biztos, a győzni akarás, ami mindenkiben él a Ferrarinál, és a történelemmel, ami mögöttünk van, felelősséget is érzünk arra, hogy jól dolgozzunk: magunk, a rajongóink, a partnereink és mindannyiunk miatt. Össze kell tartanunk, hogy elérjük ezeket a céljainkat.
