Néhány nap múlva kezdetét veszi az Európai Nagydíj. Ez a szezon második futama, amelyet Spanyolországban tartanak, és ez egy fontos verseny a Scuderia számára és számomra is, mert ez egy újabb lehetőség, hogy a rajongóim előtt versenyezzek. Az igazat megvallva, soha nem voltam szerencsés ezen a nagydíjon mióta Valencia utcáin rendezik meg. Különösen igaz ez a tavalyi évre, amikor annak ellenére, hogy egy nagyon versenyképes autónk volt, csak a nyolcadik helyen végeztem. Azonban mindenki emlékezhet mi történt, amikor megjelent a biztonsági autó, de nincs értelme újra ezen gondolkodni. Mindig is hittem, hogy a szerencse és a balszerencse az év végére egyensúlyba kerül, és talán ez az íratlan szabály vonatkozik a versenypályákra is. Ha ez a helyzet, több mint boldog lennék, ha a tavalyi szerencsétlenség most térülne meg. Valójában úgy tűnik, hogy általában a szerencse elkerül minket ebben a szezonban: Montrealban sem ment minden teljesen rendben.
Tudom, hogy a rajongóink már nagyon várják az első győzelmünket és mindenkit biztosíthatok, hogy ugyanez vonatkozik ránk is. Az utolsó két versenyen megmutattuk, hogy az autó egyértelműen képes a győzelemre, és különösen Monacóban elég közel is kerültünk ehhez, azonban úgy hiszem, hogy abból amit az időmérőn láttunk, még Kanadában is harcban lehettem volna a győzelemért a végsőkig. Most egy olyan pálya következik, amely nagyon hasonló karakterisztikájú, mint a montreali, és nincs semmi oka annak, hogy itt ne legyünk versenyképesek. A 150° Italia körülbelül ugyanazzal a konfigurációval fog rendelkezni, mint az utolsó versenyen, és a legjelentősebb új elem a Pirelli közepes keveréke lesz, amely ezen a versenyen fog debütálni a szuper lágy keverék mellett. A téli felkészülésen lehetőségem volt kipróbálni ezeket a keverékeket, de most teljesen más lesz a helyzet, tekintettel a különböző hőmérsékletre a februári és márciusi 20°C-hoz képest, és arra, hogy a valenciai pálya karakterisztikája össze sem hasonlítható a jerezi vagy a barcelonai, illetve a Chestében található pályáéval sem, amely körülbelül 20 kilométerre fekszik a városközponttól. Montrealban tesztelhettük ezt a keveréket az első két szabadedzésen, de az egy dolog, hogy teljesítesz néhány kört egy olyan pályán, ami nem feltétlenül kedvező ennek a típusú guminak, és egészen más, ha mélyrehatóan elemezheted az időmérőn és a versenyen.
Különleges a kapcsolatom Valencia városával, mert egyfajta szimbolikus hellyé vált a Ferrarival való kapcsolatom történetében. Chestében volt az első nyilvános megjelenésem - a 2009-es Ferrari Napok keretein belül -, miután aláírtam a Scuderia Ferrari Marlboróval, és ezen a pályán vezethettem először hivatalosan is egy Formula-1-es Ferrarit, tavaly február 3-án. Talán ez azt jelenti, hogy itt az ideje annak, hogy egy újabb "első" kapcsolódjon ehhez a történethez...
Valójában már kétszer sikerült megnyernem az Európai Nagydíjat korábban, amikor még a Nürburgringen versenyeztünk. És ahogy a mondás tartja: ami kétszer megtörtént, az bizonyosan megtörténik harmadszor is.
