Ezzel a hasonlattal értékelte a Ferrari a kanadai hétvégéjét. A csapat kissé keserű szájízzel hagyta el az amerikai kontinenst, ugyanis ez volt az első hétvége, amikor nem hozták ki a legtöbbet a lehetőségekből, ugyanakkor elégedettséggel és bizakodással töltötte el őket a tény, hogy az autó jelentős javuláson esett át a legújabb fejlesztéseknek köszönhetően.
Amikor vezeted a futamot hét körrel a vége előtt és végül ötödikként zársz, elkerülhetetlen az, hogy a csalódottság érzése fogjon el. Ugyanakkor, nem ez a hangulát járta el Montreálban garázst és a vendégfogadó területet, ahol is a szerelők összepakolták a berendezéseket, hogy visszaküldjék azokat Maranellóba. Ugyancsak nem ez a hangulat uralkodott tegnap reggel a Via Ascarin az irodákban. „Nos, ha nem próbálkoztunk volna egészen a legvégéig ma (vasárnap – szerk.), amikor nyerésre esélyes autónk volt, rosszul éreztük volna magunkat.” – árulta el a csapat egyik legtapasztaltabb mérnöke. „Azonban mi a legjobbunkat adtuk, az egész csapat, a pilóták, hogy megpróbáljunk győzedelmeskedni. Hidd el ezt egy olyan embernek, aki már itt van jó ideje: ez a helyes hozzáállás.”
Még Stefano Domenicali is úgy érzi, a kanadai hétvégét pozitív megítélés alatt kell értékelni. „Fontos lépést tettünk előre a teljesítményben, amely egy jele annak, hogy az elmúlt hónapok kemény munkája kezd kifizetődni. Meg szeretném köszönni mindenkinek itt Maranellóban, hogy szívét-lelkét beletette ebbe.” – nyilatkozta a Scuderia csapatvezetője. „Így kell folytatnunk: újabb fejlesztések érkeznek Valenciában és aztán Silverstone-ban is. A kulcs ebben a szezonban, hogy keményen dolgozzunk az autó fejlesztésén és ezzel egyidőben a lehető legjobban megértsük a gumik viselkedését." A kanadai dobogóra két pilóta is felkerült – Perez és Grosjean -, akik ugyanolyan stratégia mellé tették le a voksukat, mint Fernando; egy tény, mely mutatja, hogy a maranellói csapat döntése nem volt légből kapott. A különbséget a sikerességben a gumikopás okozta, amely nemcsak a külső körülmények függvényében változik, hanem az autók bánásmód is befolyásolja a viselkedésüket. Visszatekintve a verseny utolsó részében elért időkre, látható, hogy kevesebb mint 15 kör volt az, amikor Fernando és Vettel teljesítménye alábbhagy Grosjeanéhoz képest. Ugyanakkor, a verseny azon szakaszában már nem lett volna elég egy újabb kerékcsere beiktatása annak érdekében, hogy megvédjük a pozíciónkat. Könnyű kijelenteni azt, hogy jobb lett volna a bokszba hajtani, mint ahogyan a Monacói Nagydíj vasárnapján is egyszerű volt utólag azon elmélkedni, hogy ha Fernando tovább a pályán maradt volt ahelyett, hogy csak Hamiltonra koncentrálunk, akkor átvehette volna a vezetést. Az, hogy érdemes volt megtenni és megkockáztatni az egykiállást a rengeteg üzenet is igazolja, melyet a rajongók küldtek különböző médiumokon keresztül.
A valódi ok az elégedettségre az Atlanti-óceánon való útban voltaképp maga a tény volt, hogy a kocsi teljesítménye javult, továbbá, hogy a csapat fantasztikus volt a kiállásoknál, mint ahogyan a pilóták is azok voltak. Igen, mindkettetjük az volt, mert Felipe hibája ugyan súlyos következményeket vont maga után, érdemes megnézni azt is, hogy voltak, akik nekicsapódtak a falnak, mégis a pályán tudtak maradni. Ezt félretéve, meg kell jegyezni, gyors volt az időmérőn és a futamon is, igazolva azt, hogy nagyobb önbizalommal vezeti a kocsit, amely miatt ismét képes megmutatni a tehetségét. Ami Fernandót illeti, nehéz megtalálni a helyes jelzőket, amelyek igazán pontosan leírnák őt. Talán most a számok a legbeszédesebbek: 19, ez az a szám, ahányszor a spanyol az első tízben ért célba megszakítás nélkül. A legutolsó alkalom, amikor nem sikerült pontot gyűjtenie, a tavalyi kanadai versenyre datálódik, azóta Fernando kétszer nyert, ötször ért be a második helyen, négyszer a harmadikon, háromszor a negyediken, háromszor az ötödiken és egyszer a hetediken és egyszer a kilencediken; összesen ezalatt 274 pontot gyűjtve. Mióta Maranellóba érkezett, mindössze négyszer nem sikerült pontot szereznie a 45 rajtból és átlagosan 13,22 pontot szerzett futamonként.
Hát az azért érdekes, hogy ha én elbaszarintok valamit a melóhelyemen, nem próbálom megmagyarázni, hogy tulajdonképpen jól csináltam, mert kurvára egyik főnökömet se érdekelné, hanem szépen fenéken billentenének. "Még Stefano Domenicali is úgy érzi, a kanadai hétvégét pozitív megítélés alatt kell értékelni". Na ebből látszik, hogy tökéletesen alkalmatlan csapatfőnöknek. Ha hét körrel a vége előtt első helyen vagy, és ötödikként érsz célba, azt csak pozítivumként lehet értékelni, főleg a Ferrarinál egy kétszeres világbajnoknak. 
