F1 Ferrari Hírek - Mindig Naprakész

2024. június 23. vasárnap.

van hátra a 2015-ös Maláj Nagydíjig

Michael Schumacher

E-mail Nyomtatás PDF
Tartalomjegyzék
Michael Schumacher
1992. Az első győzelem
A kezdetek
Minden oldal

Michael Schumacher 7-szeres Forma1-es világbajnok.

Pályafutása:

1974-1981: gokart, nem versenyszerűen

1982-1987: gokart, versenyszerűen

1988: Formula Ford 1600 és Formula König

1989-1990: Formula-3

1990-1991: Sportautó

1991: német túraautó-bajnokság (DTM),

1991-2006: Formula-1

 

F1 csapatai

Jordan (1991)

Benetton (1991-1995)

Ferrari (1996-2006)

F1 nagydíjai: 250, Rajtok: 248

1969. január 3-án született Németországban – Hürth-Hermülheimben.

1973 volt a mindent eldöntő év, amikor is édesapja saját kezűleg készített gokartot kisfiának. Már ekkor feltűnt, hogy Michael ösztönösen ráérzett a kigyorsítási pontokra, a megfelelő féktávokra. A szülők hamar rájöttek, hogy ha akarnák, sem tudnák már lebeszélni fiukat erről a világról. Így egy éven belül már benevezték gyermeküket Kerpen-Horrem gokartklubjába.
Öt és fél évesen már elindult első nem hivatalos versenyén, és innentől kezdve egyre többen felfigyeltek rá.1983-ban Michael megkapta a versenyzői engedélyt, de a nagy versenyekhez pénz kellett, amit apja nem tudott biztosítani. Ekkor jöttek a barátok, akik segítették az ifjú tehetséget.
Schumacher 1984-ben megnyerte a német juniorbajnokságot, majd következő évben megvédte címét, és a második helyet szerezte meg a LeMans-i világbajnoki futamon.

1986-ban 17 évesen már a felnőtt nemzeti bajnokságban versenyzett. 1988-ban aztán eljött az idő, hogy kipróbálja magát egy formula-autóban. Amikor azonban kiderült, hogy egy teszt 500 márkába kerül, sajnos anyagi háttér hiányában vissza kellett lépnie tervétől.
Egy csapatvezető keresése volt a feladat, aki vállalni tudja, hogy kipróbálja az ifjú Michaelt. Ezt végül az Euphra-istálló vezetőjének, Jürgen Dilknek a személyében találták meg. Dilk két versenysorozatban is elindította a tinédzsert.
A Formula Königben Schumi 10 versenyből kilencet megnyert, így lett Bajnok.
Dilk felismerte óriási tehetségét, viszont egy futballedzőt fogadott Michael mellé, hogy fizikumát erősítse, állóképességét növelje.
A Fiatal Schumacher ebben is maximalista volt, és nem csak versenyzésre, hanem most már a testedzésre is rengeteg figyelmet, és időt fordított. (fittségével a későbbiekben trendet teremtett az F1-ben)
Az ausztriai Salzburgringen szakadó esőben Schumacher egyetlen kör alatt feljött a hetedik helyről az első helyre. A nézőtéren éppen ott ült Willi Weber, aki F3-as csapatába keresett ifjú tehetségeket. Felfigyelt Michaelre, és egy próbatesztet beszélt meg vele csapatánál, a Weber Tuning Stuttgart-ban. Schumi nem is vallott szégyent, sőt másfél másodperccel megdöntötte a pályarekordot. Weber kétéves szerződést kötött a pilótával.Innentől kezdve a családnak és a barátoknak már nem kellett fizetniük a versenyeztetést.
Schumi az első F3-as idényében Wendlinger és Fretzen mögött a harmadik lett. A Mercedes ekkor hirdette meg tehetségkutató programját, és a triót azonnal szerződtették is Peter Sauber csapatába. Sauber nem az időeredményt tartotta fontosnak először is, hanem hogy a fiatalok alkalmazkodjanak a sokkal erősebb autóhoz. Wendlinger és Fretzen türelmes és szófogadó tanítvány volt, nem úgy mint Michael, akinek csak az számított, hogy a leggyorsabb legyen.
1990-ben újra az F3-ban indult, és hét futamból ötöt Ő nyert, így Bajnok lett. Ekkor már Németországban is ismerték a tehetséges versenyzőt, de senki nem sejtette még, hogy hamarosan felforgatja a Forma-1 világát is.

A Forma-1-es pályafutása 1991. augusztusában kezdődött.

Az év elején Frentzen hátat fordított a Mercedesnek, és Jochen Masst is kiemelték onnan. Így Schumi és Karl Wendlinger feladata volt összpontosítani a megbízhatósági versenyekre, amit a turbómotorok betiltása után egyre komolyabban vett a sportvilág. Schumacher és Wendlinger sajnos alig tudtak bizonyítani. Olyan megbízhatatlan volt az autó, hogy sokszor néhány száz méternél nem tudtak többet megtenni egy-egy versenyen. Az azonban kiderült csapaton belül, hogy Schumi a jobb pilóta.

A Mercedes középtávú terveiben szerepelt a Forma-1, és azt akarták, hogy Schumi 1992-ben már ott versenyezzen, és ha majd a csapat beszáll a „Cirkuszba”, akkor a pilóta már sok rutinnal térjen vissza hozzájuk. Így augusztusban Willi Weber leült tárgyalni Eddie Jordannel, aki abban az évben debütált F1-es csapatával és éppen pilótát keresett a féléves börtönbüntetését töltő Bertrand Gachot helyére. Schumi első tesztje Silverstone-ban volt a csapattal. Már nem olyan őrült száguldozó volt, mint a Mercedes első tesztjein. Lassan, körről-körre fedezte fel az autót, s bár nem volt könnyű feladat a durva géppel bánni, de a legjobb idejével elbűvölte a csapatot, hiszen még senki nem ment az autóval ilyen gyorsan, mint Ő.

36 kör megtétele után azt mondta a csapat nagy megdöbbenésére, hogy nem akart túl gyorsan menni, mert nem akarta széthajtani az autót. Ezek után természetesen Jordan máris indítani akarta Spa-ban, amibe Weber bele is egyezett annak ellenére, hogy a német pilóta sohasem járt még azon a pályán. Weber azt tanácsolta Schuminak, hogy biciklivel néhányszor tekerje végig a pályát Spa-ban, hogy ismerkedjen vele. A szombati időmérőn aztán a Jordan addigi legjobb idejét érte el. Schumi a versenyen a hetedik helyről indulhatott, és csak olyan nagy nevek tudták megelőzni, mint Ayrton Senna, Alain Prost, Gerhard Berger, Jean Alesi, Riccardo Patrese, Nigel Mansell és Nelson Piquet. Ezen a napon az egész világ megismerte nevét. A Benetton egyik vezetője Flavio Briatore is felfigyelt az ifjú tehetségre. Miután kiderítette, hogy a Jordannek csak egy versenyes szerződése van Schumival, rögtön odatolt neki egy 1996-ig szóló szerződést, amit a német nem is utasított vissza.


 

Michael az Olasz Nagydíjon már a Benetton-Ford színeiben indulhatott. Csapattársa, Nelson Piquet nagy meglepetésére Schumi őrülten gyors volt az új autójával, és Piquet rendkívül nehezen viselte, hogy egy újonc így elveri. A legutolsó verseny helyszínén, Ausztráliában aztán végre két tizeddel meg tudta verni Schumit, és roppant büszkén szállt ki az autóból. Schumi elégedetlenül csóválta a fejét, mire Piquet megkérdezte, mi baja van. A német elmondta, hogy elvesztett egy váltást, és picit kisodródott az egyik kanyarban. Piquet természetesen utánanézett a számítógépes adatokon, és látta, hogy valóban így történt. Megkérdezte Pat Symondst, hogy mennyit számított időben ez a kis hiba, mire az azt felelte neki: ne akarja megtudni. A brazil ekkor már tisztában volt vele, hogy az Ő ideje lejárt. Olyan hatalmas összeget kért a következő évre a csapattól, hogy szinte biztos lehetett benne, hogy nem fogja megkapni, így legalább emelt fővel távozhatott a Száguldó Cirkuszból.

 

1992

Piquet helyére Martin Brundle-t szerződtették Schumi mellé, s bár a brit versenyző nem volt egy óriási tehetség, de jó partner vált belőle mind a teszteken, mind pedig a versenyeken. Mikor megkérdezték a csapatvezetőt, hogy miét nem Prostot választotta, aki éppen a Ferraritól búcsúzott, csak ennyit válaszolt: „Minek nekem Prost, ha van egy Schumacherem?"

Brundle rendkívül jól viselte, hogy a csapat a technikai tudására épít, és az autófejlesztésben a teszteken óriási segítség volt. Schumi természetesen folyamatosan éreztette vele, hogy ő az ász, de a tíz évvel idősebb brit volt már annyira rutinos versenyző, hogy kezelje a fiatal tehetség allűrjeit.

Schumi nemcsak tehetségével, hanem sokszor szemtelenül szókimondó természetével is felhívta magára a figyelmet. Az akkor háromszoros világbajnok Sennával sem tett kivételt. 1992-ben a McLaren-Honda nem volt annyira versenyképes, mint az azt megelőző években, így Schumi versenyben tudott lenni a Nagy Sennával, sőt volt rá példa, hogy futam után szemtelenül azt nyilatkozta, hogy igazából Senna tartotta fel sokkal lassabb autójával. A történet után aztán Hockenheimben „össze is akadt” a két pilóta. Az egyik teszten elkezdtek egymással versenyezni, ami komolyra fordult, és Schumacher az egyenesben ráfékezett a brazilra. Senna lélekjelenléte és reflexe mentette meg őket az ütközéstől, ami súlyos következményekkel járhatott volna. A boxba visszatérve Senna odarohant a némethez és nyakon ragadta. Csak nehezen tudták leszedni róla.

Schumi pimaszul annyival elintézte a dolgot, hogy Senna csak a nyakát akarta megmasszírozni. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy senkitől nem fél, és jelezte, hogy a legnagyobbaknak sem alázkodik meg.
A Belga Nagydíjon aztán be is bizonyította, hogy a legjobbak között a helye. Egy esős futam volt, ahol a pilóta páratlanul gyors helyzetfelismerő képességével elverte az egész mezőnyt. Így 1992-ben Spa-ban, bemutatkozása után egy évvel Schumacher a dobogó legfelső fokára állt, és innentől kezdve mindenki tudta, hogy bizony számolni kell vele.

 

1993

Schumacher ebben az évben új csapattársat kapott Ricardo Patrese személyében, aki a Williams csapatából távozott. Schumacher továbbra sem tisztelte a nála tapasztaltabb, öregebb pilótákat, így Patrese-t sem, sőt nagy motiváció volt számára az, hogy legyőzze. Ehhez minden támogatást meg is kapott a csapattól, és be is bizonyította, hogy gyorsabb társánál. Emellett Ő volt abban az évben az, aki elmondhatta magáról, hogy minden versenyen, ahol végigment az autó, ott dobogóra állt. Sajnos az autó rengetegszer megállt alatta, pontosan hétszer adta fel a versenyt idő előtt.
Ebben az évben Alain Prost lett a világbajnok. Patrese-nek az év végén el kellett hagynia a csapatot, és mivel nem talált magának mást, így visszavonult. A fiatal német így két év alatt két nagy és rutinos versenytársát vonultatta vissza.

1994

A nagy bajnokok közül erre az évre már csak Ayrton Senna maradt a mezőnyben.
A brazil ebben az évben már a Williams-Renault csapatát erősítette.
Rögtön az idénynyitó nagy meglepetést okozott.
Hiszen Braziliában mindenki Senna győzelmét várta, ennek ellenére az immár tankolással egybekötött kerékcserék során a német megelőzte Sennát, és meg is nyerte a futamot, majd a következőt is.
Ezután jött az imolai tragédia, amikor is Senna életét vesztette.
A korábbi hetekben több súlyos baleset is történt.
Többekközt Schumi csapattársa JJ Lehto, és Jean Alesi nyakcsigolyatörést szenvedtek. Imolában aztán pénteken, az edzésen Barrichello szerencsés kimenetelű balesetet nyitotta a sort, majd szombaton Roland Ratzenberger falnak csapódott és életét vesztette.
A hangulat gyászossá vált, de a versenyt elindították
A rajtnál Lehto és Pedro Lamy ütközött, és a lelátóra kerülő roncsoktól néhány szurkoló meg is sérült.
A futam ismételt újraindítása után a Tamburello kanyarban Senna kicsúszott és betonfalba ütközött.
A Bajnokot kórházba szállították, a versenyt újraindították.
Schumacher lépte át elsőként a célvonalat.
Ekkor még senki nem sejtette, hogy Sennát a kórházban már nem tudták megmenteni.
Ezután Monte-Carlóban Karl Wendlinger is súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében két hétig kómában feküdt, és ebben az évben már nem is versenyzett többet.
Ekkor Schumacher és néhány versenyzőtársa elhatározták, a biztonság növelése érdekében a versenyek előtt körbejárják a pályákat és jelzik, ha módosításokra van szükségük.
Ekkorra már a németnek ebben a szezonban jelentős előnye volt ellenfeleivel szemben.
66 pontot tudhatott magáénak, míg a második helyen álló Damon Hill-nek mindössze 29 pontja volt.
Silverstonban a felvezető körben történt előzése miatt 10mp-es stop-and-go büntetést kapott,
Amit nem töltött le.
Ezért elvették tőle a második helyét, emellett kétfutamos eltiltást is kapott.
Hill ezt maximális ki s tudta használni, és 76-75-re feljött Schumacherre.
Ezután egy futamot a német, majd egyet Hill nyert.
Adelaide-ben azt mindketten mindent egy lapra tettek fel.
A versenyen Schumi állt az élen, de Hill mögötte volt. A 36.körben egy kanyart elrontott, és nekikoccant a falnak.
Hill azonnal reagált és megpróbálta megelőzni, de a német tartotta a szokásos ívet, így nekiment Hillnek.
Az autója levegőbe emelkedett, majd a gumifalba csapódott, így Schumi kiesett.
Hill továbbment, de a kiállásnál kiderült, hogy nincs rendben az ő autója sem, így nem folytathatta a versenyt.
Így Schumacher egy kis szerencsével Világbajnok lett.
Sokan büntetést követeltek, a Williams óvást tervezett, de az egyébként is kaotikus és borzalmas év miatt végül is nem firtatták az ügyet.
Schumacher a győzelmét Senna emlékének ajánlott fel.
„ Egyértelmű volt számomra, hogy a VB c-m Ayrtoné lesz, de ő nem indulhatott el az idény hátralévő versenyein. Bárcsak megnyerte volna, az azt jelentené, hogy még köztünk van!”

1996

Schumacher első ferraris éve nem indult túl fényesen.
Egy sikertelen korszakba csöppent bele, hiszen ekkor már 1979 óta a csapat nem nyert egyéni világbajnoki címet.
A szurkolótábor azonban nem pártolt el a csapattól, és az 1 –es rajtszám nagy reményeket ébresztett.
Schumacher már ekkor tudta, hogy a sikerekhez kire van szüksége.
A következő év során Ross Brawn, Nigel Stepney, Rory Byrne és még néhány mérnök költözködött a Benettontól Maranelloba.
A szezon elején úgy tűnt Irvine gyorsabb tud lenni az autóval, és sokan azt gondolták, hogy a németnek nem fekszik a Ferrari.
Ezek a gondolatok azonban hamarosan elmaradtak, ugyanis Irvine a szezon első futama után (ahol 3. lett) nem állt többet dobogóra már ebben az évben.
Schumacher azonban versenyben tudott lenni Williams-Renault autóival, sőt Damon Hillt és Jacques Villeneuve-t olykor még meg is tudta előzni.
Az autó viszont sajnos továbbra is tökéletlen volt, és Jean Todt csapatfőnök tudta, hogy ha olykor mégis villant a versenyeken, az csakis Schumachernek, és nem a kocsinak volt köszönhető.
A folyamatos meghibásodások miatt a német lapok kritizálták az olasz laza stílust.
„Adjátok ide az autót, majd mi összerakjuk”… és ehhez hasonló cikkek jelentek meg.
De Schumi nem adta fel, és végre Belgiumban ismét sikert aratott.
Ez rendkívül sokat jelentett a csapatnak az Olasz Nagydíj előtt.
Monzában aztán Schumi először tapasztalhatta meg az olaszok imádatát.
A Williams gyengélkedett, és a német a Benettonos Jean Alesivel volt versenyben a dobogóért.
A boxutcában vette át a vezetést, és a versenyt tulajdonképpen simán nyerte.
Schumacher ezen az őrült ünneplésen már megláthatta, hogy ez a csapat közel sem olyan, mint a többi.
Ennek a csapatnak Mítosza van, és szurkolói sokkal érzelmesebbek, szenvedélyesebbek, mint bármelyik másik konkurens csapat szurkolói. 
 

1997

Az előző szezon biztató végjátéka után Schumacher önbizalmát tovább növelte, hogy összeállni látszott a tökéletes csapat.
Immár Roy Byrne tervező és Rocc Brawn technikai igazgató is a Scudeirát erősítette.
Ebben az évben a Világbajnok Damon Hill elhagyta a Williams csapatát, így Jacques Villeneuve lett a német nagy ellenfele.
Az egész szezon róluk szólt, és hol Villeneuve, hol Schumi remekelt.
( Érdekesség: a szezonban egyszer sem álltak egyszerre mindketten a dobogón)
Összeségében a szezon legutolsó futama előtti pontállás úgy alakult, hogy Villeneuve mindössze 1 ponttal vezetett a német előtt.
Még élcelődött is, hogy csak ki kell löknie őt Schuminak, és övé a cím.
Schumit hidegen hagyta ez a beszólás, és azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a pályán dőlne el a Világbajnoki cím sorsa.
Schumacher simán vezette is a versenyt, szerencsétlenségére azonban autója lassulni kezdett, olyannyira, hogy a 48. körben Villeneuve beérte, és az egyik kanyar belső ívében előzésbe fogott.
Schumacher ekkor - ugyanúgy, mint 3 évvel ezelőtt- lezárta az utat, és a pálya szélén végezte.
Villeneuve-nek azonban sikerült végigmennie, megszerezve ezzel a Világbajnoki címet.
Most aztán nem kímélte Schumachert sem a sportsajtó, sem pedig a többi csapat és pilótái.
Később a német így nyilatkozott a történtekről:
„Eleinte nem akartam elfogadni az igazságot, ráadásul többen is azt szajkózták, hogy szokványos versenybaleset volt, ami megerősítette a hitemet.
Aztán Luca di Montezemolo rám förmedt, és lassan rádöbbentem, mit tettem.
Ha valamit semmissé tehetnék pályafutásom során, ez lenne az”

1998

Schumachernek nem volt egyszerű a dolga ebben az idényben sem.
Ráadásul 3 nyert futamából kettő szintén felháborodást keltett.
Viszont a Hungaroringen élete egyik legnagyobb versenyét futotta.
Két McLaren mögül indult, és úgy tűnt esélye nincs a futamon az ellenféllel szemben.
Ross Brawn munkája, és saját zseniális autóvezetésének köszönhetően aztán úgy nyerte meg a versenyt, hogy a McLaren két kiállásos taktikája mellett, a Ferrari három kiállást iktatott be.
Mindez úgy sikerült, hogy Schumacher körönként 1mp-et adott az ellenfél autóinak.
Ros Brawn így nyilatkozott a történtekről:
„Tudtam, hogy nyerhetünk, de mondtam Michaelnek, hogy ehhez legalább 20 tökéletes körre van szükség egyhuzamban. Azt hittem azt válaszolja, felejtsük el, de nem így történt.
Azt mondta rendben, majd meg is tette, amit kértem, és amire szükség volt a győzelemhez.
Ilyet még sohasem láttam autóversenyen.”
A legnagyobb botrány azonban még csak most következett.
Belgiumban Schumacher magabiztosan vezette a versenyt, és ha nyert volna, át is vette volna Häkkinentől a vezetést a pontversenyben.
Ekkor a lekörözés előtt álló másik McLarenes pilóta, David Coulthard a pálya egyik leggyorsabb pontján lassított, éppen mikor Schumi mögé érkezett.
A fékezés következtében a német hátulról nekiütközött, és mindketten kiállni kényszerültek.
Amikor visszaértek a boxba, Schumacher átrohant és Coulthard torkának esett.
„Meg akartál ölni!” Ordította, és többeknek is le kellett fogni, hogy ne történjen baj.
Így összességében 7 pont hátrányba került Häkkinennel szemben, de Monzában ismét nyerni tudott, így 80-80 –ra állt a pontverseny.
Luxemburgban ismét Häkkinen diadalmaskodott, és szerzett 4 pontot a német előtt.
Egy verseny volt még hátra, és ahhoz hogy nyerjen, Schuminak nem volt elég megelőznie Häkkinent , mert pontegyenlőség lett volna, és a Finnek volt több győzelme a szezon során.
Így csak úgy tudott volna nyerni, ha csapattársa, Eddie Irvine maga mögött tudta volna tartani Häkkinent.
Ez nem, hogy nem sikerült nekik, de egy defektet is kapott, így kiesett a versenyből
A Bajnok Mika Häkkinen lett.

1999

Az elmúlt két év után már mindenki arról beszélt, hogy a Ferrari és Schumacher „párosításon” átok ül.
A szezon mindenesetre fényesen kezdődött, hiszen az első négy versenyből hármat nyertek a Vörösök.
Schumit azonban Häkkinen mellett most még csapattársa Eddie Irvine is „zavarta”
Már a szezon elejétől nem tagadta a csapattárs, hogy elege van a másodpilóta szerepéből.
Montezemolo el is beszélgetett vele, és azt az ultimátumot kapta, hogy vagy segíti Schumachert, vagy távozik a csapattól.
Ez a feszültség aztán nem várt fordulatot hozott a silversote-i versenyen.
Egy motorlefulladás miatt a rajtot piros zászlóval leintették, viszont a két Ferraris nem foglalkozott ezzel, csak egymással versenyeztek. Mikor a gyors Stowe kanyarba értek, Schumi fékje meghibásodott és az autó egyenesen a gumifalba csapódott.


A pilóta jobb lába több helyen is eltört.
Michaelnek hat futamot kellett kihagynia a balesete után.
Az utolsó két futamra tért vissza, méghozzá úgy, hogy másodpilótának is zseniálisan szerepelt, és Irvine-t hozzásegítette a győzelemhez, miközben Häkkinent maga mögött tartotta.
Irvine ezt nyilatkozta verseny után: „Michael még a győztest is el tudja kedvetleníteni. Eddig is tudtuk, hogy Ő a legjobb vezérpilóta a Formula-1-ben, de most azt is láthattuk, hogy másodhegedűsök közt sincs párja”
Végül aztán Suzukában nem tudott segíteni csapattársának, mert Häkkinen magabiztosan nyerte a versenyt.
Schumi 2., Irvine pedig 3. lett.
Ha átengedi a második helyet, akkor pont egyenlőség lett volna, de több győzelemmel így is Häkkinen nyert volna.
A konstruktőri címet így is bezsebelte a Ferrari, és ezzel megkezdődött a legendás sikersorozat.

MICHAEL SCHUMACHER és a FERRARI Világbajnok évei:

2000

Az új évezred a Csapat számára egyedülálló sikereket hozott.
Ebben az évben megismételték a 99-es konstruktőri elsőségüket, valamint Michael Schumacher sem talált legyőzőre.
Mindemellett a Ferrari ebben a szezonban a F1 történetének minden korábbi győzelmi rekordjait megdöntötte.
A Rory Bryrne által tervezett F1-2000 minden technikai elvárásnak tökéletesen megfelelt, ezen kívül a Bristone gumikat is maximálisan kihasználták.
Már a fioranoi tesztek során bebizonyosodott egy rendkívül erős versenyautót sikerült összerakni a csapatnak.
Ezt a szezon első versenyei is alátámasztották, ugyanakkor látható volt, hogy a McLaren pilóták, Häkkinen és Coulthard nem fogják könnyedén Schuminak adni a VB címet.
Eddie Irvine után Rubens Barrichello lett a Ferrari második pilótája, és rutinos versenyzőként nagy segítsége lett a németnek a McLarenekkel vívott küzdelmekben.
Az idény eleje Schumacher sikereit hozta, az első három versenyen a dobogó legfelső fokán végzett.
Huszonnégy pontos előnyét Häkkinennel szemben egészen a kilencedik versenyig tartani is tudta.
Ebben az évben nagyon gyakran írta át a csapatok versenystratégiáinak forgatókönyvét a rossz időjárás.
Michael nyert az esős kanadai, indianapolisi, nürburgringi és suzukai versenyen is bebizonyítva ezzel, hogy szinte verhetetlen a vizes pályákon.
Természetesen ez a szezon is hozott mélypontokat.
Az imént említett kilencedik futamon, Franciaországban motorhiba miatt Schumi kiesett, majd az ezt követő Osztrák nagydíjon Richardo Zonta lökte meg hátulról, a Német nagydíjon pedig Giancarlo Fisichellával akadt össze.
A nyeretlen sorozat vége a belgiumi nagydíj volt. Ezen a futamon Häkkinennel volt egy kis afférja:
A McLaren pilótája egyértelműen gyorsabb volt, és mikor meg akarta előzni Schumit, az majdnem leszorította őt a pályáról. A következő körben Häkkinen bemutatott neki, és a máig emlékezetes előzés ekkor történt: Zontát körözték le éppen mindketten, Schumi balról, Häkkinen jobbról.
A finn gyorsabban hajtotta végre a manővert, így a versenyt ő nyerte, de az afférról a győzelem után is indulatosan nyilatkozott.
Barátságukban viszont nem tett kárt az eset, és a továbbiakban sportszerű csaták folytak a két pilóta között.
Az ezt követő Olasz nagydíjra Häkkinen már hat pontos előnnyel érkezett, Schumi azonban összeszedte magát és az olaszok előtt győzedelmeskedett.
Ezen a versenyen az első körben történt egy tömegbaleset, ahol ugyan egy pilóta sem sérült, de a verseny végén megtudták, hogy egy olasz pályabírót eltalált az egyik kerék, és belehalt a fejsérülésbe.
Mindemellé a győzelem utáni interjún az első kérdés, amit feltettek a németnek az volt, hogy „milyen érzés Ayrton Senna győzelmi rekordját beállítani?” , ráadásul egy régi barátja haláláról is aznap kapott hírt.
Ez már túl sok volt egyszerre Michaelnek, és mindenki szeme láttára elsírta magát.
A másnapi világsajtó címlapjain „Mégis érző ember, akit hideg gépnek hittünk” sorok jelentek meg.
Schumi a hátralévő három futamot megnyerte.
Suzukában biztosította be VB címét.
A maga módján még Häkkinen is örült a sikernek, hiszen látta mennyit szenvedett és dolgozott ezért a Ferrari csapata.

2001

Ebben a szezonban Michael Schumacher kilenc győzelemmel, a csapat pedig összesen 179 ponttal,
Óriási fölénnyel nyerte meg a Bajnokságot.
Mindemellett a VB címet már a Magyar Nagydíjon (négy futammal a szezon vége előtt) bebiztosították maguknak.
A FIA a Spanyol nagydíjtól kezdve ismét engedélyezte az elektronikus segédeszközök használatát, így nagy reményeket tápláltak azok, akik unták már ezt a hatalmas Ferrari fölényt.
A technikai erőviszonyok megváltozásában reménykedőknek azonban csalódniuk kellett, a Vörösök ugyanis ebben is leiskoláztak minden más csapatot.
Schumacher a szezon első két futamát pole-ból kezdte meg, rajt-cél győzelmet aratva.
A következő futamok sem hoztak számára különös izgalmakat, mint az ezt megelőző években.
A kocsi is megbízható volt, mindössze kétszer kellett feladnia a versenyt.
Schumi ellenfelei ( David Coulthard, Mika Häkkinen, Juan Pablo Montoya, Ralf Schumacher) ugyanakkor eléggé kiegyensúlyozatlan szezont tudhattak maguk mögött, így a német a hungaroringi győzelmével már behozhatatlan előnyre tett szert.
A rekordok felállítása és megdöntése elkezdődött:
- Az előző szezon zárásával és a 2001 év eleji szereplésével ő lett az első pilóta, aki egymás után 6 futamot tudott megnyerni pole pozícióból.
- Az idény során elért 9 győzelmével beállította Nigel Mansell 1992-es csúcsát
- A szezonban elért 123 pontja a legtöbb volt, amit pilóta egy idény alatt valaha is elért
- A Hungaroringen 51. győzelmével utolérte a ranglistát vezető Alain Prostot, majd a következő versenyen, a Belga futamon maga mögé szorította.


2001 szeptember 11.
A New York-i terrorista merénylet mélyen megrázta az F1 világát is.
A monzai futam mindössze a szörnyű tragédia után öt nappal következett.
Az Olaszországi futam különösen fontos volt a Csapatnak, hiszen óriási ünneplésre lehetett számítani.
A szörnyű merénylett viszont az egész Világot gyászba temette, és nem maradt ki ebből a száguldó cirkusz sem.
A verseny teljes érdektelenségbe fulladt mind a pilóták, a dolgozók, és a közönség részéről is.
Luca di Montezemolo úgy döntött, hogy az autók szponzori logók nélkül, és feketére festett orrésszel állnak rajthoz.
Schumacher itt ismét bizonyította, hogy nem csupán egy gép, hanem érző ember.
Rendkívül megviselték a történtek, egy héttel korábban történt Alex Zanardi balesete (aki mindkét lábát elveszítette) is sokkolta. Ekkor elgondolkozott a visszavonuláson.
Nem is akart rajthoz állni, sem, az Olasz- sem az azt követő Amerikai Nagydíjon.
Végül aztán mindkettőn résztvett.

2002

Az év, mely olyan rekorddal gazdagította a Ferrari és Schumacher pályafutását, amit talán már soha senki nem dönthet meg.
A nevezetes dátum július 21, helyszín pedig Magny-Cours.
A Francia Nagydíj a szezon 17 versenyéből, 11. volt.
Schumi ekkor, bebiztosította magának zsinórban a harmadik világbajnoki győzelmét a Vörösöknél.
Soha nem fordult még elő azelőtt, hogy hat futammal az idény vége előtt már bezsebeljék a trófeát.
(s amiért talán soha nem is dönti már meg senki ezt a rekordot, az az, hogy ezek után megváltoztatták a pontozási rendszert, úgy, hogy csökkentették az első és második helyezettnek járó pontok közti különbséget)
Mindemellett Juan Manuel Fangio után a német lett az F1 történetének második ötszörös világbajnoka.
Az F2002-ről már az év februárjában úgy nyilatkozott Montezemolo, hogy „ez a F1 történetének legnagyszerűbb Ferrarija”
Schumi ezt gyorsan igazolta is, rögtön megjavította a fioranoi pálya körrekordját.
Már ekkor megdöbbenéssel fogadták az ellenfelek az autót, és a későbbiekben, a szezon során sem tudott senki, veszélyes lenni rá, sőt a hatalmas fölény mind a Mclaren-Mercedes, mind pedig a Williams-BMW számára több mint zavarba ejtő volt.
Schumacher 17 versenyből 11-et nyert meg, és az összes többin is dobogós helyezést ért el.

A német zsenialitásának titkát többen is fejtegették, és legtöbbször munkamódszereiben találták meg a választ.
Semelyik versenyző nem volt hozzá hasonlítható, hiszen nemcsak őrülten gyors, hanem a csapattal való bensőséges viszonya is egyedülálló volt.
Két verseny közti időszakban is rengeteg időt töltött együtt a szerelőkkel, a teszteken, és azon felül is.
Valóban összebarátkozott ezekkel, az emberekkel, ugyanakkor mindenkitől elvárta ugyanazt az elszántságot, amit tőle láttak.
Senki nem tehette meg mellette, hogy lazítson, de cserébe biztosak lehettek abban, hogy Schumi a maximumot kihozza a csapat autójából.

Az elsöprő Ferrari előny azonban sok negatív élményt is hozott a csapat számára.
A nemzetközi sajtó ugyanis kezdte unni, hogy már előre borítékolni lehet a német győzelmét.
Talán ezért, amint lehetett egyből nekiugrottak a pilótának, a csapatnak is.
Ilyen eset volt például ebben az évben, mikor Ausztriában Barrichellonak csapatutasításra el kellett engednie csapattársát, aki így Montoya előtt már 27 pontosra növelte előnyét.
Az elengedés az utolsó kanyar után történt.
A közönségnek ez nem is tetszett. A pfujjogásra a német úgy reagált, hogy a dobogón helyet cserélt Barrichelloval.
(emiatt a helycsere miatt meg is büntették a csapatot egymillió dollárra, és betiltották a csapatutasításokat is)
Indianapolisban –immár Világbajnokként- aztán Schumi visszaadta csapattársának a gesztust, és a célegyenesben lassítva hagyta, hogy a brazil elsőként lépje át a célvonalat.
A versenyen a két Ferrari pole-ból indult, és végig uralták a mezőnyt.
Így Schumi a futam utolsó harmadában kimélni kezdte az autóját.
A két ferrari az utolsó kört fej fej mellett haladva kezdte meg, majd szinte egyszerre lépték át a célvonalat, s a célfotó döntötte csak el, hogy a győztes Barrichello lett.

 2003 

 Ebben az évben Schumi megdöntötte Fangio rekordját, és megszerezte immár hatodik Világbajnoki címét.
A csapat pedig ötödik konstruktőri címét zsebelhette be.
Ez az év, viszont korántsem ígérkezett olyan könnyűnek, mint az előző kettő.
A Nemzetközi Automobil szövetség új szabályokat vezetett be.
Max Mosley a FIA elnöke költségcsökkentésre hivatkozva alapjaiban változtatta meg a versenyek menetét.
A szabályok teljes átírásával nem volt értelme egyből bevetni az új autót, ezért a szezon első három futamát a Ferrari pilótái még a F2002-es versenyautóval kezdték meg.
A győztes gép tovább folytatta győzelmi sorozatát, és Imolában már 15. győzelmét aratta.
Ezzel az F1 történetének legtöbb futamgyőzelmét szerző Ferrarijává vált.
A téli teszteken azonban már látni lehetett, hogy a F2003GA még közvetlen elődjét is felülmúlja.
Közben a McLaren Mercedes is felfejlődött, ezen kívül a Michelin lágyabb keverékű gumijai sokkal jobban illeszkedtek a Williams autókhoz, mint az előző évben.
Mindezek tükrében gyorsan kiderül, hogy a pontozási rendszer és a Michelin abroncsok fölénye nem könnyítette a meg a Vörösök helyzetét ebben az idényben.
Schumacher az első három futam után már 16 pontos hátrányban volt a villámgyors McLaren pilóta, Kimi Räikkonennel szemben.
A Brazil Nagydíjon ráadásul ki is csúszott, így másfél év után először nem fejezte be a versenyt.
De ezután a következő három futamon ismét diadalmaskodni tudott.
Ebből az első volt életének egyik legnagyobb sikere, ugyanis a San Marino-i Nagydíj reggelén hunyt el édesanyja.
Senki nem csodálkozott volna, ha a német el sem indul a versenyen.
Schumacher azonban rajthoz állt.
„Édesanyám is azt akarta volna, hogy rajthoz álljak, imádta nézni ahogy versenyzünk Ralffal…” Mondta a futam után néhány nappal.
Magabiztos győzelme után egy percig az autójában maradt.
Kimi szinte megilletődve gratulált neki, Barrichello pedig hosszan megölelte győztes csapattársát, aki az ő vállán sírta ki magát.
A díjátadón még részvett, de a tévéinterjúra már Jean Todt ment be helyette.
A Michelin abroncsok diadala aztán tovább folytatódott.
A Ferrarik fölé emelkedett a McLaren, a Williams, sőt még a Renault is.
A Hungaroringen élete első diadalát arató Fernando Alonso még le is körözte a nyolcadik helyen autózó németet.
Schumi azonban nem kesergett, inkább még többet beleadott, hogy a csapatot összetartsa.
Mindemellett a Magyar nagydíj után a FIA vizsgálata kiderítette, hogy a francia gumigyártó, maga módján értelmezte a szabályokat, és megnövelte az elülső gumik futófelületét.
Miután betiltották a hő hatására szélesedő gumikat, az ellenfelek előnye egy csapásra szertefoszlott.
A Vörösök visszatértek a dobogó legfelső fokára.
A Magyar nagydíj után Kimi Räikkonen 1 ponttal, Montoya pedig 2 ponttal volt lemaradva mindössze a német mögött.
Ezt követően Monzában (három hónap után) Schumacher ismét a dobogó legtetején állt, és ezzel ötvenedik Ferraris győzelmét aratta.
Az év utolsó futamán mindössze egy pontot kellett szereznie, hogy Világbajnok legyen.
Ezt meg is tette, éppen a nyolcadik helyen ért célba, míg az élete legnagyobb versenyét futó Barrichello megakadályozta a nagy rivális Räikkonent a győzelem megszerzésében.
A brazil nagyszerű versenyének köszönhetően tehát Schumacher és a csapat ismét ünnepelhette a világbajnoki címet.

 

2004

Ebben az évben Schumi ismét könnyedén begyűjtötte immár zsinórban az ötödik világbajnoki címet a Vörösökkel.
Így már összesen hétszeres Világbajnoknak mondhatta magát, ami újabb rekordot jelentett, amit nagy valószínűséggel jó ideig senki nem fog űberelni.
Tizennyolc futamból tizenháromszor diadalmaskodott a német pilóta.
A nézők maximum azon „izgulhattak” , hogy vajon Schumit el lehet-e kapni egy-egy versenyen.
A szezont öt győzelemmel kezdte a Bajnok,ezután következett Belgiumban egy kicsúszás, majd ismét sorozatban hét győzelem.
Ezzel a sorozattal Schumacher beállította Alberto Ascari 1952 és 1953-ban elért rekordját.
Az új pontozási rendszer ellenére, már a szezon vége előtt öt futammal, 38 ponttal járt csapattársa, Barrichello előtt.
Őket követte Jenson Button (a BAR pilótája) 55 ponttal lemaradva.
Az utolsó öt futamon a német már egyszer sem állt a dobogó legfelső fokán, de így is nem egy rekordot gyűjtött be ezen az éven is:
- Hétszeres Világbajnok
- 13 győzelem
- A szezonban elért 148 pont
- 10 leggyorsabb köridő stb.
Legnagyobb diadalát ebben az évben Franciaországban aratta.
A Renault hazájában Fernando Alonso szerezte meg a pole-t, és nagyon úgy nézett ki, hogy ő is lépi át elsőként a célvonalat, hiszen előzésre nem nagyon volt mód.
Ezen kívül talán Alonso volt a mezőnyben az egyetlen pilóta, aki Schumihoz hasonló elszántsággal tudott versenyezni, és egyértelmű volt, hogy nem lehet könnyedén helyet cserélni vele.
Ekkor amit a Ferrari csapata művelt a győzelem reményében, parádés volt.
A három boxkiállásos taktikáját négyre változtatta.
Így Schumachernek nem kellett Alonso mögött autóznia, hanem a rövid boxkiállásoknak köszönhetően gyorsabban és zavartalanul autózhatott, és a verseny felénél már Alonso előtt volt.
A Világbajnoki címet végül Belgiumban zsebelhette be.

2005

Szabályváltozások, amik a Vörösök „vesztét” hozták:
Ebben az évben a FIA drasztikus változtatásokat vezetett be.
Csökkenteni akarta -biztonság és költségcsökkentés érdekében- az autók teljesítményét.
Előírás lett, hogy a V10-es motornak két futamot kell kibírnia, így a motorok élettartalma megduplázódott.
Új szabály volt ezen kívül, hogy a csapatok csak egy szett gumit használhattak fel az időmérőn és a futamon is.
(A gumigyártóknak így teljesen új gumikat kellett kifejleszteniük.)
A gumiszabályok nem kedveztek a Bridgestone-nak (jól tudta ezt a FIA is), ráadásul majdnem minden csapat Michelin gumikkal futott, így annak könnyebb volt a helyzete, mivel rengeteg adatot és információt szállítottak a tesztek során a csapatok, könnyítve ezzel az új gumik fejlesztését.
Brigestone abroncsokon a Ferrarin kívül csak a két leggyengébb csapat Jordan és a Minardi futott, akiknek ráadásul közel nem volt annyi pénzük a tesztelésekre mint a nagyoknak.
Természetesen mindenki tudta, hogy a szabálymódosítások mögött nem csak a fenti két indok szerepelt.
A FIA meg akarta törni a Ferrari egyeduralmát, hiszen üzleti szempontból ez volt az érdekük.
Így hát be is beteljesült Montezemoló jóslata, miszerint a 2005-ös évad a gumik párharca lesz.
S bár az F2005 –Schumacher páros erejét senki nem vitatta, de néhány futam után sajnos tisztán látszott, hogy nem vehetik fel a harcot a Michelin abroncsokkal.
Schumi az első hét futamon mindössze egyszer állt dobogón, méghozzá Imolában, ahol egy rendkívül izgalmas csatát láthattak a nézők Fernando Alonso és Schumi között.
Alonso több mint tíz körön keresztül tartotta maga mögött a Bajnokot, aki így végül másodikként ért célba.
A nézők ismét rajongtak a Forma1-ért.
(a Ferrari ellendrukkerei azért, mert látták, hogy megfogható a Vörös autó, a Schumi rajongók pedig mert itt, a szezon negyedik versenyén ismét a 2004-es klasszissal találkozhattak)
Feléledtek a remények a csapatnál is, viszont hamarosan csalódniuk kellett, mert Imola után szinte minden versenyen a középmezőny jutott csak nekik.
A német nem tudta felvenni a versenyt a továbbiakban Alonsoval, sőt, a McLarenben ülő Kimi Räikkonennel sem.
Egyetlen egy futamgyőzelmét Indianapolisban arathatta, amikor a Michelin gumikat használó csapatok egytől egyig visszaléptek a versenyzéstől, biztonsági okokra hivatkozva.
Előző nap ugyanis Ralf Schumacher gumija szétrobbant a pályán, és a Michelin kérte a csapatokat, hogy ne induljanak a rendkívül veszélyes versenypályán.
A futamon tehát mindössze hat autó állt rajthoz, és a német győzött.
Bár „mostoha” győzelem volt ez, pontok szempontjából mindenképpen jelentős.
Főleg úgy, hogy ezután Kínában Schumi életének leggyengébb teljesítményét nyújtotta.
A rajtrácsra vezető körben nekiment Christijan Albersnek, majd miután tartalékautóval elindult, a biztonsági autó mögött megpördülve kiesett a versenyből.
Ez viszont már nemigen számított, a Világbajnok ebben az évben Fernando Alonso lett.

2006

A szabályváltoztatások természetesen ebben az évben sem maradtak el, de a csapat számára mindenképp ígéretesebbnek tűnt ez az év az előzőnél.
S bár a végén elmaradt Schumacher diadala, de búcsúzása felejthetetlen volt.
A Renault ebben az évben is csúcsformában versenyzett, Fernado Alonso az első kilenc versenyből hatot megnyert, és a másik három futamon is felállhatott a dobogó második fokára.
Schumachernek ezalatt két győzelmet sikerült mindössze bezsebelni, s a Kanadai Nagydíjat követően már 25 pont hátránya volt a spanyollal szemben.
A németet viszont nem olyan fából faragták, hogy könnyedén megfeledkezzenek róla, mind a sajtó,mind a nézők, mind pedig az ellenfelek.
Ő nyerni akart, és ünnepelni!
San Marinoban, valamint az Európai Nagydíjon ezt meg is tette.
Monte-Carló után pedig még a címlapokra is visszakerült.
Pályafutásának egyik legnagyobb botrányát robbantotta ki ezen a hétvégén, amikor az időmérő legutolsó perceiben keresztbe állt a pályán, megakadályozva ezzel Alonsot és Mark Webbert, hogy jobb időt fussanak az övénél.
Mindkét versenyző részideje jobb volt, mint a németé, de így nem volt lehetőségük továbbmenni.
Ráadásul igencsak amatőr hibának tűnt, hiszen lassan érkezett a kanyarba, mégis megcsúszott.
(érdekesség, és talán kicsit mellette szól, hogy rákövetkező évben Kimi Raikkonen ugyanitt, ugyanúgy csúszott meg)
Persze lett volna még ideje ekkor korrigálni, és meg is tette, végül aztán valahogy mégis a fal felé kormányozta az autót, ami nem is tört össze, csak megállt.
Végül megbüntették malőrje miatt, és csak az utolsó rajtkockából indulhatott.
A versenyen aztán feltornázta magát egészen az ötödik helyre.
Ezután Indianapolisban megkezdődött a felzárkózás.
Csapattársa, Felipe Massa ekkor tudta, meg, hogy 2007-ben folytathatja-e versenyét a csapatnál.
Schuminak döntenie kellett, ugyanis Kimi Räikkonen kezében ekkor már ott volt a szerződés a Ferrarival a következő évre.
Monzában  Schumachert ünnepelhette az Olasz közönség, mikor felállt a dobogó legfelső fokára, majd pódiumra szólították Kimi Räikkonent is, aki ezen a versenyen pole-ból indult, valamint megfutotta a leggyorsabb kört, végül a német mögött ért célba. S ekkor a hétszeres világbajnok maga mellé vonta a vigyorgó Kimit és megborzolta haját. A nézőknek nem maradt sok idejük gondolkodni a látottakon, mert néhány perccel ezután a sajtótájékoztatón Michael bejelentette visszavonulását, és kiderült az is, hogy helyét Kimi Räikkonennek adja át.

Ezek után, már minden tehertől mentesen, felszabadulva versenyezhetett.
Az idény második felében hét futamból ötöt megnyert, és a Kínai Nagydíjon utolérte Fernando Alonsot.
Végül aztán a Japán Nagydíjon, 6 év után először a motorja feladta a szolgálatot, mindezt úgy, hogy mindaddig Ő volt az élen
A spanyolnak ez 10 pontot hozott, és végeredményben itt el is dőlt a Világbajnoki cím sorsa.
Schumacher mindezt rendkívül higgadtan vette tudomásul.
Kiszállt az autójából, visszasétált a boxba, és a csapat szinte minden tagjával összeölelkezett, és megköszönte a közös munkát.
Tagadhatatlanul megható pillanatok voltak ezek.
Braziliában már csak a csapat bajnoki címéért küzdött, amit végül szintén nem sikerült megszerezniük.
Kárpótlásul azonban megadatott neki, hogy az utolsó Forma1-es futamán a lehető legszebben búcsúzzon.
Felejthetetlen pillanatokat adott mind rajongóinak, de még az őt nem kedvelők táborának is.
Schumacher az időmérőn műszaki hiba miatt csak a tizedik helyet tudta megszerezni.
A verseny elején ráadásul defektet kapott, és majdnem körhátrányba került a későbbi győztes Massával szemben.
Ezután ami történt, az szinte hihetetlen és ámulatba ejtő volt.
Olyan tempót autózott, és olyan előzési manővereket hajtott végre, amit talán még soha nem látott a Forma1 világa.
Messze ő volt a leggyorsabb a mezőnyben, és 24 másodperccel lemaradva Massától, végül feljött a negyedik helyre.
A verseny után Michael így nyilatkozott:
„Őrületesen gyors volt az autó, ha nincs a defekt, ideális esetben mindenkit lekörözhettünk volna. Olyan volt ez a verseny, mint az egész szezon, sőt az egész pályafutásom: érzelmes, mozgalmas és lüktető. Imádtam az egészet!”
Michael Schumacherrel tehát elbúcsúzott a száguldó cirkusz eddigi történetének legnagyobb pilótája.
A csapatot azonban nem hagyta el végleg.
Rajongói legnagyobb örömére a mai napig is ellátogat néhány futamra.
Legfőképpen azonban tanácsadóként segíti a háttérmunkákat, és természetesen az autók tesztelésénél sem hiányozhat páratlan szaktudása.
 

 

 

 

 forrás: Izsányi Szabolcs: Michael Schumacher



Módosítás: ( 2010. december 03. péntek, 11:14 )