Enzo Ferrari nyomában (Első rész)

Nyomtatás

Az 1898-ben született Enzo Ferrari, aki ifjúkorában maga is versenyzett, 1929-ben alapította meg a Scualtderia Ferrari versenycsapatát, amely azóta mitikus és vezető szerepet szerzett magának az autósportban. A következőkben a legendás kommentátorral, Murray Walkerrel tehetünk egy rövid időutazást.

„A BBC 1988-ben küldött ki Maranellóba, hogy egy interjút készítsek az élő legendával, aki mindenki számára mint Commendatore Ferrari volt ismert – még akkor is, ha ő maga ezt a címet nem kedvelte. Ideges voltam – főként amiatt, mert a beszélgetést a korábbi versenymenedzsere által kellett levezetnem, aki a nagyságos úr irodájába vezető úton azt mondta: „Három történelmi kérdést! Mr. Ferrari imádja a történelmi kérdéseket.”

Azt gondoltam: „De hát én nem azért jöttem ilyen messziről, hogy csak három történelmi kérdést tegyek fel neki.” A nagy úr az íróasztala mögött ült, melyen egy nagy, fekete üvegből készült ló állott, melyet Paul Newmann ajándékozott neki. A falon az elhunyt fiának, Dinónak a képe lógott. Enzo a nehéz, sötét szemüvegén keresztül nézett engem és arra várt, hogy elkezdjem. Ez az egész olyan félelmetes volt. Hogy őszinte legyek, már az elejétől kezdve tudtam, hogy nem ez lesz karrierem legjobb interjúja. Mégis sikerült három történelmi kérdést feltennem. Összességében ez egy olyan tapasztalat volt számomra, amelyet soha sem fogok elfelejteni. Találkoztam Enzo Ferrarival, váó!

„Nuvolari volt a legjobb, még akkor is, ha Collins-t és Moss-t nagyon csodáltam” – meséte Mr. Ferrari. A hosszú élete során – 1988. augusztus 14-én halt meg 90 éves korában – nagyon sok pilótával találkozott. Néhányan imádták, mások egyenesen gyűlölték, sokan vezethették autóit. Néhányan pedig meg is haltak ebben.

Miként is kezdődött a Ferrari-legenda és milyen ember is volt Enzo? Nos, elképesztő az, hogy mennyi mindent elérhet az ember, ha megvannak a megfelelő ambíciói és ötletei. Ferrarinak mindkettőből jutott bőven. Édesapja lakatos volt és az olasz vasútnál dolgozott. A kis Enzo operaénekesi, sportújságírói és versenyzői karrierről álmodozott. Az első világháború azonban megsemmisítette terveit. Amikor egészségügyi okok miatt elbocsátották a hadseregből, Ferrari tesztpilótai állást vállalt a CMN-nél. Hamarosan Alfa Romeóval találkozott, hogy a cég színeiben versenyezhessen. Talán nem ő volt korának Michael Schumachere, de nem is volt csapnivaló – sikereit sok más pilóta is szívesen elfogadta volna. Enzo Ferrari a Ravennában aratott győzelme után megkapta az engedélyt Francesco Baracca (világháborús harcos) szülietől, hogy a vadászrepülőjének ismertetőjegyét használhassa. Ettől fogva az ágaskodó lovacska minden autójára rákerült és egy világhíres szimbólummá vált."

Folytatás: Enzo Ferrari nyomában (Második rész)


Tweet
Módosítás: ( 2012. június 01. péntek, 09:15 )