Szabó Balázs - Gyémánttehetség, szédületes gyorsaság, intelligencia, csillapíthatatlan vágy a siker után, egocentrikusság. Egy országot tett szerelmessé az autósporttal. Ha kell, szenvedélyes, ha kell, kegyetlenül gyors, ha kell, megfeledkezik a legkisebb kompromisszumról, ha kell, diplomatikusan irányítja a szálakat maga körül. Ő Fernando Alonso. Kétszeres Forma-1-es világbajnok.
Eközben a költségek vulkánkitörés módján robbantak a magasba. Jose készítette fel a gokartot, de az utazások és a magasabb kategóriák technikáinak egekbe szökő árait nehéz volt kontroll alatt tartani. Jose világos utasítást osztott ki fiának: "Tudta, ha följebb akar jutni, akkor csak magára számíthatott." Nem hibázhatott, sikert sikerre kellett halmoznia, ki kellett emelkedni a többiek közül. Fernando keze nem remegett meg, rendszeren megverte tapasztaltabb társait. "Mindig én voltam minden kategóriában a legfiatalabb, ezért talán hozzá vagyok szokva, hogy efféle rekordokat döntök meg. Talán úgy tűnik, hogy nem ünnepelem meg minden eredményemet, de igenis értékelem őket és minden bizonnyal csak arról szól, hogy nehezen dolgozom fel őket." Tizenegy évesen élete egyik legfontosabb pontjához érkezett, legalábbis ami a karrierjét illeti. Genis Marcó, a Genikart tulajdonosa figyelt fel rá és próba elé állította. Személyesen figyelte meg a fiatal spanyolt Mora de Ebroban, a katalán Bajnokság egyik versenyén. Fernando keze nem remegett meg: maga mögé utasított mindenkit. "A verseny után Mr. Marcó felajánlotta, hogy versenyezhet náluk a Spanyol Bajnokságban, ezzel megszűntem létezni mint szerelő." - emlékszik vissza José. A következő évben meghódította a Spanyol Bajnokságot is. Nem volt visszaút: mindenki tudta, érződött minden közegben, a tehetség szele morajlik a levegőben. José elkísérte fiát ebben az évben is a versenyekre, noha ekkorra már professzionális csapat állt a feltörekvő csillag háta mögött.
'94-ben és '95-ben mentorszerepbe is bújt: hét-nyolc éves fiataloknak adott tanácsot és segített nekik felkészíteni a gokartot. "Szerettem a technikai oldalát is, és az, hogy segíthettem a srácoknak elégedettséggel töltött el, ráadásul még egy kis pénzt is kerestem vele. 100000 pezetát kaptam és ez segített fedezni a költségeket.
A következő három évben robbanásszerűen törtetett előre, trófeák hadát nyerte el. '95-ben a Bragában tartott Világbajnokságon harmadikként intették le, majd '96-ban megnyerte a juniorok világbajnoki címét Ghentben, '97-ben Spanyolországban és Olaszországban egyaránt indult és nyert futamokat, '98-ben pedig a Parma Industry Trófeáján, az Open Ford szériában, a Spanyol International A bajnokságban és a Paris Bercy futamán sem talált legyőzőre.
1999-ben Adrian Campos figyelt fel rá, a 21-szeres Nagydíj-résztvevő, aki Marc Gené helyére keresett újabb ígéretes fiatalt a Formula Nissan csapatába. Élete első futamára a formaautózásban Albacetében kerültsor, majd vezető pozícióban követett el egy hibát. Adrian nagyon bosszús volt a hiba miatt és a második futam előtt nem tudta leplezni idegességét. Fernando látva ezt, átölelte és annyit mondott neki: "Ne aggódj egy cseppet sem, a következőt megnyerem." Nem hazudtolta meg magát: 40 másodperc körüli előnnyel utasította rendre jóval tapasztaltabb ellenfeleit. A következő nyolc futamból egyet megnyert, egyiken második lett, a többin azonban még pontot sem sikerült szereznie. Több hibát is elkövetett, nem egyszer kényelmes vezető pozícióban remegett meg a keze. A bajnokság utolsó hat futamából négyen ő szelte át a célvonalat elsőként, illetve még egy második helyet gyűjtött be. Ezzel megnyerte debütáló évét nem csak a Formula Nissanban, hanem összességében a formaautózásban. Egész évben Fernandóról suttogtak a paddockban. Először még a nevét sem ismerték sokan, de már az első futamokon látszódott, ha nem követ el hibát, egyszerűen nem lehet vele felvenni a küzdelmet. Briliáns belépő év volt ez az együléses versenyautózásba.
A következő szezonban a F3000-ben versenyzett. Küzdelmes futamokat teljesített, de végül az összetettbeli negyedik helyet szerezte meg Bruno Junqueira, Nicolas Minassian és Mark Webber mögött. Nem meglepő: ebben a szériában is ő volt a legfiatalabb, méghozzá 11 hónappal a második legfiatalabb versenyzőnél. Az élmezőnyt alkotó pilóták öt-hat évvel idősebbek és több tucat formaautós futammal tapasztaltabbak voltak. Érződött a tapasztalatlanság, látszódott a csiszolatlanság a gyémánton, de mindenki, aki tehetséggondozással foglalkozott, tudta, egy csoda kirajzolódásának szemtanúi. Egyre többen akartak résztvevői is lenni. Köztük a Ferrari és Flavio Briatore is. Végül az utóbbi vezette el az autósportok csúcsára Fernandót. A meseszerű, olykor azonban megpróbáltatásokkal teli történetet innen pedig már mindenki ismeri.
Folytatás következik...
Írta: Szabó Balázs
