F1 Ferrari Hírek - Mindig Naprakész

Tweet

A versenyzők azonosítását elsődlegesen rajtszámok segítik. Ezeket az előző évi világbajnokság végeredménye alapján osztják ki.
Az 1-es számot mindig az előző évi világbajnok kapja, a 2-est így értelemszerűen a csapattársa. Ha az előző évi Bajnok nem indul, akkor nem adják ki az 1-es számot. (volt erre is példa 1993-ban, az előző évi világbajnok, Nigel Mansell visszavonulása után Damon Hill rajtszáma 0 volt)
A többi rajtszámot 1996 óta a csapatok kettesével kapják az előző évi konstruktőri bajnokság sorrendjében.
Az újonnan induló csapatok kapják a legmagasabb számokat, de ha egy csapat például a korábbinak a felvásárlásával száll be, akkor általában a jogelőd előző évi teljesítménye alapján kapja meg a rajtszámot.

A balszerencsésnek tartott 13-ast hagyományosan nem adja ki az FIA, ennek köszönhetően minden évben egyel több szám van, mint amennyi autó a rajtrácson.
Arra, hogy csapaton belül melyik versenyző melyik számot kapja, nincs írott szabály, ez csakis a csapatvezetés döntésétől függ. Itt szempont lehet az előző évi bajnokságban elért helyezés, az összességében eredményesebb pályafutás, a nagyobb rutin, a csapatnál eltöltött hosszabb idő, vagy például az életkor.
A csapattárs versenyzők megkülönböztetését a számokon túl segíteni kell eltérő sisakfestéssel, valamint azzal, hogy az autó bukócsöve feletti, kis szárnyat az alacsonyabb rajtszámú versenyzőnél pirosra, a nagyobbnál sárgára festik.

Egy kis „rajtszám történelem”
A jelenleg életben lévő rajtszám kiosztások 1974-től vannak érvényben.
Azelőtt a pilóták versenyről-versenyre más rajtszámmal álltak rajthoz, és a számok szabadon választhatóak voltak. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy az 50-es 60-as években nem csak a szám, de az indulók száma is ingadozott futamról-futamra, hiszen a gyári csapatok kettő, három vagy ennél is több autóval képviseltették magukat, és mellettük a privát indulók is folyamatosan váltakoztak.
A rajtszámok nagyon különböztek, a legnagyobb kiadott szám például -amellyel Formula-1-es nagydíjon elindultak- a 136-os volt, ami Rudi Krause-é volt az 1954-es Német Nagydíjon.
1974-ben egy hölgyversenyző Leilla Lombardi a Britt Nagydíjra megpróbálta magát kvalifikálni 208-as rajtszámú autójával, de nem sikerült neki. (az autója azért viselte a 208-ast, mert a Lombardit szponzoráló rádióállomás ezen a frekvencián sugárzott)
Az ilyen különleges számok mára már eltűntek a forma-1-ből.

A rajtszámok történelmében az előző évi „csapatsorrend” 1996-tól lépett életbe. Azelőtt a csapatok midig az előző évi rajtszámmal versenyeztek, és mindössze csak az 1-es és 2-es cserélt gazdát a Világbajnoktól függően. A szezonok során tehát maximum 2 csapat cserélt egymással.
Előfordult már olyan, hogy a tizenhármason kívül más számok is kimaradtak 1-1 szezonban. Ilyen volt például 2002-ben a 18-as és 19-es a Prost Grand Prix visszalépése miatt, vagy éppen 2009-ben szintén a 18-as és 19-es szám hiányzott, ami az előző évi világbajnokság alapján eredetileg a Hondát illette, de mivel ők visszaléptek, a Force India kapta volna a számokat. Az istálló azonban kérte a 20-as és 21-es szám megtartását, mert addigra már több promóciós termékük elkészült ezekkel, a számokkal. A később benevező Brawn GP pedig -bár a Honda jogutódjaként indult- a 22-es és 23-as számot kapta.

A 13-as szám:
A 13-as szám babonáját nem kell bemutatni.
A Forma-1-ben kétszer használt versenyző 13-as rajtszámot. 1963-ban a Mexikói Nagydíjon egy hazai versenyző, Moises Solana, illetve 1976-ban a Brit Nagydíjon Divina Galicia.
Egyik pilótának sem hozott ugyan tragikus balszerencsét a szám, de ennek ellenére az FIA 1976-ban úgy döntött, hogy többet nem adja ki a 13-ast.

Talán köze lehet ehhez Torchy Paul történetéhez, aki még jóval a Forma-1 Világbajnokság előtti időkben versenyzett.
1925-ben részt vett a San Sebastian Grand Prix-n 13-as rajtszámmal. A futamon egy fának csapódott, és több hónapig tartott felépülése. Ezután ismét versenyautóba ült a szerencsétlen számmal, de ekkor már nem úszta meg ennyivel. Autója felborult, Torchy Paul pedig életét vesztette.

A Ferrari 27-es száma:
A Ferrari sokáig használta a 27-es rajtszámot, amit sokan az 1982-ben elhunyt Gilles Villeneuve emléke előtti tiszteletének nyilvánítanak. Ez mindenképpen egy szép gesztust takar, de az igazság ennél sokkal egyszerűbb és logikusabb:
1979-ben Jody Scheckter világbajnoki címének köszönhetően következő évre a csapat megkapta az 1-2 rajtszámokat.
Az 1980-as év világbajnoka az akkor 27-es rajtszámmal versenyző Alan Jones lett, így értelemszerűen számot cserélt a két csapat (ekkor még -mint azt fent már kifejtettük- csak ennyi változás történt a rajtszámokban)
Így került a Ferrarihoz 1981-re a 27-es szám, és mivel utána sokáig nem tudott Világbajnokságot nyerni, ezért le sem tudta „cserélni” egészen 1990-ig, mikor is a McLarennel 1989-ben világbajnokságot nyerő Alain Prost vitte a csapathoz az 1-est.
A 27-est Senna autója kapta meg a McLarenben, és ebben az évben (1990) éppen ő lett a világbajnok.
1991-re tehát a Ferrari visszakapta Sennától a 27-est, és egészen 1995-ig szintén nem tudta lecserélni.
1996-ban Michael Schumacher érkezésével kapta újra vissza az 1-es számot, innentől kezdve pedig már az „új” szabályok léptek életbe, vagyis a konstruktőri eredmények is képbe kerültek.

Tweet