Felipe Massa tegnap Maranellóban járt, ahol a szimulátorban dolgozott, a mérnökeivel egyeztetett és egy hosszabb interjút is adott a Ferrari hivatalos oldalának.
A brazil versenyző még mindig bosszús a Spanyol Nagydíjon elért eredménye miatt. Az időmérőn a forgalommal akadt problémája a tizenegyszeres futamgyőztesnek, míg a versenyen egy büntetés miatt került ismét pontszerző helyen kívülre. Bár valószínűleg csak a pontszerző helyek alsó felében végzett volna Massa a büntetés nélkül is, idén ez már a negyedik versenye volt, ahol nem tudott pontot szerezni.
"Igen, nagyon mérges vagyok" - kommentálta a büntetését Massa. "Még ma sem értem, hogy miért kaptam boxutca-áthajtásos büntetést, és ez volt az a pont, ami tönkretette a versenyem."
Minden versenyző számára referenciapont a csapattársa, és nem könnyű elfogadni vagy megmagyarázni a nagy különbséget a pontok tekintetében Alonso és Massa között. Massa erről a kérdésre is őszintén válaszolt.
"Úgy gondolom, hogy ebben az évben az egyetlen verseny, ahol tényleg nagy különbség volt köztem és Fernando között, az Ausztráliában volt, majd Malajziában az eső bonyolultabbá tette a dolgot, hogy egy tiszta képet kapjunk erről. Kínától megkezdve a különbség az időmérőkön nem volt olyan drámai kettőnk között. Még Barcelonában sem, de a forgalom miatt a Q2-es időm összhangban volt a korábbi eseményekkel, és a vasárnapi tempóm sem volt messze az övétől. Úgy vélem azt is figyelembe kell vennünk, hogy jelenleg Fernando lenyűgözően vezet: szuper formában van, ha nem tökéletesben."
Gondolod, hogy van egy sajátos probléma az autóval, ami miatt nem tudod a legtöbbet kihozni belőle?
"Határozottan nem egyszerű vezetni az autót, és nehéz megtalálni egy jó egyensúlyt. Sokszor kell harcolnom az autóval, és ilyen körülmények között könnyű elveszíteni egy tizedmásodpercet itt vagy ott: a vezetési stílusommal talán egy kicsit többet szenvedek, mert nem sikerül megtalálnom egy helyes vezetési módot. Aztán köztudott, hogy nincs elég aerodinamikai leszorítóerőnk, és hiányzik a tapadás is a lassú kanyarok kijáratában, ami a legnagyobb problémát jelenti. Spanyolországban jelentős előrelépést tettünk, ami világosan látszott Fernando teljesítményén a versenyen, de nekem is jó volt a tempóm, amikor tiszta volt a pálya előttem. A végsebesség tekintetében is előreléptünk egy kicsit, ami egy másik olyan terület, amivel szenvedtünk a szezon eleje óta."
Érzed, hogy a csapat hisz benned, és hogy mire van szükséged ahhoz, hogy kilábalj ebből a nehéz időszakból?
"Abszolút, igen, érzem, hogy az egész csapat mögöttem áll. Nyilvánvaló, hogy nem elégedettek az eredményekkel, mint ahogy én sem: mindannyian szeretnénk kilábalni ebből, és visszatérni a régi kerékvágásba. Ez lehetséges, és ez az, amit akarok, és tudom, hogy a csapat segítségével sikerülni is fog."
Ez egy nehéz kérdés, de így vagy úgy, meg kell kérdeznem. Valaha is megfordult a fejedben, hogy te már nem vagy olyan gyors a budapesti baleseted óta?
"Már megkérdeztem magamtól negyvenötezerszer, és nem hiszem, hogy nem, és hogy miért lennék: miután annyi alkalommal nyertem három év alatt, tizenegy versenyen, a kérdés nyilvánvaló. És ez nem csak annyi volt, hogy feltettem magamnak a kérdést: kerestem a válaszokat, rengeteg kérdésre, és átestem megannyi orvosi vizsgálaton. Minden orvossal, akivel konzultáltam, kezüket a szívükre téve mondták, hogy abszolút semmi nyoma nincs a rugó becsapódásának. Ami engem illet, nem érzek semmilyen különbséget ahhoz képest, amilyen voltam azelőtt a hétvége előtt. Például, ha igaz lenne, hogy már nincs meg bennem ugyanaz a győzelmi akarás, mint korábban, vagy ugyanaz a bátorság, akkor hogy magyarázzuk meg azt a tényt, hogy a rajtnál valószínűleg még mindig az egyike vagyok a legjobb versenyzőknek, és amikor előzni kell, nem vagyok az a fajta, aki meghátrál."
Majdnem harminc éve történt utoljára, hogy öt különböző győztes volt öt különböző autóban a szezon első részében: mit gondolsz, miből származik ez a kiszámíthatatlanság?
"Azt hiszem, ez nagyszerű a show miatt, mert több csapat is versenyképes. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évek rengeteg változásai, mind műszaki, mind pénzügyi szempontból, döntő módon hozzájárultak ehhez. Néhány évvel ezelőtt, akiknek nem volt nagy költségvetésük, esélyük sem volt, de ma már nem ez a helyzet, és úgy vélem, hogy a jövőben is ez a tendencia fog folytatódni, már csak azért is, mert további költségcsökkentések lesznek, köszönhetően annak, hogy mi zajlik a világ nagy részén."
Az abroncsok teljesítménye valóban annyira kiszámíthatatlan és fontos?
"Igen, de a gumik hatása versenyről versenyre változik. Bahreinben és Spanyolországban nagy volt a gumikopás mértéke, és döntő szerephez jutottak a gumik, de a többi pályán, ahol a degradáció sokkal normálisabb volt, ott úgy gondolom, hogy a gyorsabb autók előnyben lesznek. Így egyértelmű, hogy azok, akik a legjobb munkát végzik a gumik kezelésével, a legjobb stratégiával rendelkeznek, és nem hibáznak, a legjobb esélyekkel pályáznak a győzelemre."
Monaco a második haza versenyed. Milyen érzés egy formula-1-es autót vezetni azokon az utcákon, ahol egy pár nappal korábban és a nagydíj után, talán a fiaddal is sétálhatsz?
"A normális napokon, nincs az az érzésed, hogy egy versenypályán vagy, eltekintve a Loews hajtűkanyartól, ahol a rázókövek mindig ott vannak. Amikor ott mész, mindig az jár az eszedben, hogy valójában a versenypályán vagy. Sehol máshol nem gondolsz erre. Nyilvánvaló, hogy most sokkal jobban ez az érésed van, mert a korlátok és a rázókövek már a helyükön vannak. Felipinho tudja, hogy ez az a rész ahol versenyzek, de őt csak az érdekli, hogy képes legyek vezetni, mint a Mario Kartban, hogy bónuszokat szerezzünk. Rengetege játszunk ezzel a videojátékkal..."
Milyen érzés egy tökéletes kört összerakni, hogy megszerezd a pole pozíciót egy olyan pályán, mint Monaco?
"Ez fantasztikus, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam nyerni 2008-ban, amikor sikerült a mezőny elől indulnom. Az eső és a biztonsági autó egyáltalán nem kedvezett nekem, mert elég jó tempóm volt a győzelemhez. Az a kör, egy nappal korábban, tényleg elképesztő volt, valami olyan, amit soha nem felejtek el. Monacóban már a célba érés a versenyen is egy jó eredmény, de győzni valami olyasmi, ami a történelem részéve tesz."
Ma Maranellóban vagy, hogy dolgozz a szimulátorban. Mi a mai nap programja?
"Ennek semmi köze a következő futamhoz, részben azért, mert szinte lehetetlen reprodukálni részletesen a szimulátorban azt, ami valójában Monacóban van. Elsősorban azon dolgozunk, hogy megerősítést nyerjünk arról, amit Barcelonában láttunk a múlt hétvégén."
Egyetértesz azokkal a kollégáiddal, kiváltképp Fernandóval, aki azt állítja, hogy egy valós tesztnap többet ér, mint több nap a szimulátorban.
"Teljesen, 100 %-ig! Semmi sem pótolhat egy pályán való vezetést, és ezt nem csak azért mondom, mert mint versenyzőnek sokkal nagyobb szórakozás egy pályán vezetni, de szerintem a mérnökök is egyetértenek velem..."
Ez a verseny másfajta felkészülést kíván, mint a többi?
"Igen, különösen fizikai szempontból. A Monacói Nagydíj egy nagyon hosszú verseny, ahol egy másodpercet sem pihenhetsz, mert mindig a határon autózol, mindig érinted a korlátokat. Szóval a szokásosnál több aerobikedzést csinálok, főleg hosszabb ideig. Műszaki szempontból az autó beállítása rendelkezik néhány sajátos jellemzőkkel: csak a szingapúri verseny zajlik egy olyan pályán, ami hasonlít a monacóihoz."
