Néhány nappal ezelőtt érkeztem meg Malajziába, mert még Ausztráliában, a Hamilton-szigeten maradtam egy rövid ideig. Úgy döntöttem, hogy a világ ezen részén maradok az időzóna miatt, mivel most két versenyünk is a Távol-Keleten lesz, először Sepangban, majd Sanghajban. Fontos, hogy megszokjuk az időjárási viszonyokat, különösen itt, ahol a hőmérséklet 30 Celsius fok körül alakul, és ami sokkal fontosabb, magas a páratartalom. Sportoltam a szabadidőmben, mert fontos, hogy edzésben tartsam magam: ezen a versenyen rengeteg folyadékot veszítünk, nehéz ilyen körülmények között vezetni, így a legjobb formában kell lenned, hogy tökéletesen kezeld a hétvégét. Mentálisan is 100%-osnak kell lenned, mert ez a verseny nagyon különleges ilyen szempontból is.Tény, hogy a gyorsan változó időjárás még stresszesebbé teszi a felkészülési munkát. A napsütés után hirtelen jöhet egy zápor, és fel kel készülnöd minden lehetőségre. Ez nem csak számunkra, versenyzőknek probléma, hanem kihat az egész csapatra is: bizonyos esetekben készen kell állnod egy B vagy egy C tervvel, sőt talán még egy D-vel is, minden különböző forgatókönyvre.
Szerencsére nem minden a munkáról szól, így lehetőségem volt szórakozni is egy kicsit, ami nagy segítség lehet lazításban, egy ilyen forgalmas időszakban. A tesztek kezdete óta nem sok szünet volt a szezon ezen részéig.
Kapcsolatban maradtam a mérnökökkel e-mailen és telefonon is. Újra megvizsgáltuk, hogyan mentek a dolgok Melbourne-ben, és megbeszéltük, miként fogunk felkészülni a sepangi versenyre. Tudjuk, hogy javítanunk kell a teljesítményünkön, de azt is tudjuk, hogy a verseny végeredménye nem volt egy katasztrófa. Lesz néhány kisebb fejlesztésünk az autón, de semmi igazán jelentős vagy olyan dolog, amire azt mondhatjuk, hogy ez lesz a kulcs abban, hogy előrelépjünk a teljesítmény szempontjából. Úgy vélem, koncentráltnak kell maradnunk a saját munkánkban, és meg kell próbálnunk megérteni, hogy hogyan tudjuk kihozni a 150° Italiában rejlő összes potenciált, mert biztos vagyok benne, hogy még rengeteg tartalék van az autóban. Mielőtt elérjük ezt, nincs értelme jóslatokba bocsátkozni arról, hogyan alakul majd a hétvégénk. Egyszerre csak egy dologra kell koncentrálnunk.
A legboldogabb emlékem a sepangi pályáról az első pole pozíciómig nyúlik vissza, amit 2003 március 23-án szereztem meg. Sem én, sem a csapatom, a Renault, nem vártuk ezt az eredményt szombat reggel, de az időmérő végén mindkét autónkkal az első sorban találtuk magunkat. Ez egy nagyon boldog pillanat volt, és tisztán emlékszem arra, mi történt délután, majd a vacsorán, és a vasárnap reggelre, amikor azon gondolkodtam, mi történhet a versenyen. Mindig, amikor visszajövök ide, gondolok erre a hétvégére, a boldogságra, hogy megszereztem az első rajtkockát és arra az izgalomra, ami a versenyen előtt volt. Nem nyertem ekkor, csak később, 2005-ben és 2007-ben, de harmadik lettem, és első alkalommal állhattam fel a dobogóra. Minden bizonnyal egy olyan hétvége volt, amire sokáig emlékezni fogok.





























































