Az elején leszögezem, ez egy baráti hangulatú élménybeszámoló a SlovakiaRingen töltött hétvégémről, sok apró sztori az indulástól a hazaérkezésig, ha apró hibák lesznek benne nézzétek el nekem!
Szombat hajnalban indultam, gondoltam ha egész héten 4-kor keltem, akkor ezen a fontos napon se aludjak tovább. A pálya 150 km-re van az otthonomtól, de mivel hely ismeretem nem volt gondoltam, inkább korán érkezzek mint későn. A magyar és a szlovák utakról is meg van a véleményem, de tekerjünk inkább arra pontra, amikor a pályára vezető útra kanyarodtam. Talán 7 óra se volt még, az út szélén szép nagy táblákkal jelezték milyen fontos események lesznek a pályán idén, ez volt az első pozitívum. Az autón még rajt volt a tavalyi P2-es WSR-es matrica ez alapján simán a média parkolóba tereltek volna, de mondtam még csak most veszem át a passt. Az akkreditációs központba természetesen magyarul is beszéltek, meg kértek várjak 8-ig akkor tudják átadni, de többen érkeztek így megkönyörültek rajtunk és elkezdték osztani. Valami hiba folytán nálam a fotós mellény nem volt beikszelve (lehet az én hibám volt) ez dolog akkor picit bosszantott, most visszatekintve a hétvégére egyáltalán nem hiányzott, talán így többet voltam szurkolók közt akarom írni többet voltam szurkoló mint fotós! Első utam a paddockba vezetett, természetesen a Zengő boxhoz siettem, nem volt nagy élet a pályán még. Akkor még fel engedtek a Vip teraszra is onnan Norbit pillantottam meg először, első képek fentről el is készültek. Messziről integetett köszönt mindenki, ezért is írtam címnek ezt hogy családia, mert tényleg nagyon közvetlen volt az egész csapat.
Első szabadedzés, fent maradtam a teraszon, Vip részlegbe nem sok magyar volt ekkor, amikor láttam, hogy jön be Norbi, és füstöl a kocsi, ekkor hangosan megszólaltam magyarul ezt nem hiszem el ilyen nincs mi füstöl már megint, néztek rám együtt érzően a mellettem állók. Lementem a boxhoz, jöttek a Hondától az emberkék mi lehetett a gond. Később Zengő Zoli megjegyezte Oriolának hogy a Hungaroringre nevet váltunk „Smoke Racingre” jött egy mosoly tőle, de látszott itt még feszült volt! Közben felfedeztem a paddockot, körbe jártam párszor készült pár kép, majd szépen jöttek az ismerősök, így már nem egyedül bóklásztam, megbeszéltük mi füstölt, Juni Gyuri elmondta pontosan mi is volt a gond.
Második szabadedzés, gondoltuk felmegyünk a teraszra mondtam, hogy a jó kilátás, igen ám de ekkor jött meglepetés „csak VIP” media pass ide nem szól, na akkor most gyorsan tanakodtunk honnan nézzük az edzést. Gondolkoztam a következő sztorit elmeséljem-e, de semmi tilosat nem csináltuk és azt is engedéllyel,tehát úgy döntöttük megnézzük a másik oldalt hogy az épületben fel engednek-e, mondtam ha már itt vagyunk menjünk fel az emeletre is. Majd ott megláttuk a tetőre vezető létrát! Eszünk ágába nem volt felmenni, nyilván nem szabad, de azért eljátszottunk hangosan a gondolattal onnan milyen jó képek készülnének. Gondolom ezt meghallották, mert kijött egy hölgy és a következőket kérdezte, Pestről jöttek? (egyszerűség kedvéért válaszoltam igen, végül is csak én nem jöttem onnan ) Média? (rá néz a gépemre) Mondom igen mutatom neki a passt. Fel szeretnének menni? Hát kb megszólalni nem tudtunk csak bólogattunk mint a kisgyerek amikor megkérdezik tőle hogy akar-e menni az állatkertbe. Megkérdezi a főnökét, hogy felmehetünk-e. Pár perc múlva visszajön a Race Control szobából, azt üzeni felmehetnek saját felelősségre, csak vigyázzanak magukra. Szerintetek? sűrű köszönjük közepette már a létrán is voltunk, na erre írtam fotós mellényben nem is biztos hogy ide tévedtünk volna. A tetőn iszonyat szél fogadott minket, se korlát se semmi, nagy antennák, egy operatőr a kamerájával és mi. Majd hozom a képeket meglátjátok innen az egész pálya látható volt és iszonyat jó képeket lehetett csinálni! Majd jött pár secus nekik nem szóltak,hogy ezt nekünk megengedték, lezavartak minket, de a létráról, természetesen magyarul megbeszéltem velük, hogy nem engedély nélkül másztunk fel hanem megengedték, úgy látszik el is fogadták, de azért nem vártuk meg őket míg lejönnek.
Az időmérőt már a tribünön néztük volt Norbi Norbi, mivel nem volt egyetlen darab kivetítő sem és helyi műsor közlő csak szlovákul mondta hogy WETECECE ezért csak találgattunk, hányadik. De aztán az okostelefon megmentett minket tudtuk hogy Norbi 3. lett! Hihetetlen nagy volt az öröm, irány a paddock, Kiderült, hogy Norbi nem boxban van, hanem kint oszt autogramot nagy volt az öröm. Johanna is vele volt készítettem róluk is pár képet.Majd a Zengőbox előtt, gratulációk hada, többször tanúja voltam az évek során ennek a pillanatnak, Norbi hulla fáradt, de mindenkinek meg áll egy fotóra egy aláírásra. Válaszol minden kérdésre, most például csalódottan mondta, hogy hibázott a gyors körén és lehetett volna jobb, persze aztán hozzátette örül a harmadik helynek. Késő délután volt, gondoltam elindulok mert csak 20km-re találtam szállást oda is kell találnom. Az úton Schumi mosolygott rám egy óriás plakátról, ilyen Magyarországon miért nincs?
Másnap korán indultam a pályára, kicsit álmosan belenéztem a tükörbe, egy Honda Accord készült előzni, miután megelőzött Zengő Motorsport matrica az autón, magamba mondtam is na akkor Gps-t akár ki is kapcsolhatom jó úton vagyok, na ekkor jött a dilemma, GPS azt mondja fordulj jobbra, zengős kocsi meg ment egyenesen, lefordultam pár perccel később körforgalomba újra összetalálkoztunk, Juni Gyuri vezetett onnantól már tudták az irányt. A parkolóban köszöntem nekik pont mellém álltak be, van azért egy hangulata a dolognak, hogy a pályára vezető úton ilyenek történnek. Korábban érkeztem mint tegnap Zengő boksz zárva, egy álmos Tarquinivel találkoztam, Oriola kávézott, csináltam pár hangulat képet az ébredező paddockról.
A Warmupot tribünről néztem, most nem volt mobilnet senkinél, ezért a paddockba érve (ugye ott volt ingyen wifi) olvastuk Juni Gyuri kiírását „hát ezt megnyertük” Emlékeztek akkor ki is raktam F1ferrarira. Szép lassan jött a tömeg is megérkeztek a buszosok is egyre nagyobb lett hangulat.
Közben paddockban találkoztunk Zengő Zolival, Szujó Zolival, Fuchs Ricsivel, Wéber Gabival készültek a képek és jókat beszélgettünk, ismét egy indok miért is írtam hogy családias.
ETCC futamokat is tribünről szurkoltuk. Majd jött a várva várt első verseny. Ekkor kijelentettem, hogy a gépet most elteszem rengeteg képem van az autókról, szurkolókról most bizony szurkolni kell! Így is lett majd amikor pár kör volt hátra elkezdtem mondogatni, én bizony ezt a pódium mellől akarom fotózni! 2 kör lehetett hátra elkezdtem futni a paddockhoz, szerencsémre egy nagy csoport jött le a lépcsőn én meg sűrű Sorry, közepette mentem fel a dobogó mellett álló kordonhoz, ekkor egyik hostes csaj mondja, csak a második futam után lesz díj átadó, ekkor tömeg oszolni kezdett, ekkor már tudtam hogy én bizony nem mozdulok és előkelő helyről megvárom a második futamot itt! Így is lett összeismerkedtem egy rajongó társammal, végig szurkoltuk a futamot, szomorúak voltunk hogy az nem sikerült jól, de már izgatottan vártam hogy jöjjön díjátadó. Coronelék díjátadója volt a főpróba, előttem ugrált 2 fotós meg egy operatőr, de Norbiék díjátadóra már megtaláltam a réseket, és sikerült jól elkapnom a pillanatokat. Büszke vagyok rá, hogy a Honda Racing is megosztotta az albumot. Norbi rendesen lelocsolt pezsgővel, de ez nem panaszkodás, gratuláltam neki még ott oda jött, ahogy Tarquini is, akinek még a dobogón mutattam vezényelje az olasz himnuszt, meg is tette a végén!
Aztán irány paddock ismét, jól helyezkedtem, tudtuk honnan fog jönni Norbi, ezért az első képeket mi csináltuk vele, természetesen itt is gratuláltam neki újra, és ismét látszott rajt az öröm és a fáradtság, de ismét végig fogadta a gratulációkat, a fotókat, az aláírásokat, de itt már felszabadult volt a dobogón még látszott rajt egy kis feszültség a második futam miatt. Elkészült minden fotó, minden aláírás ki lett osztva, egy mozgássérült fiút is oda hoztak, Norbi üdvözölte, hogy veled már találkoztam, a fiúnak nem kellett több fülig ért a szája, megható pillanat volt.
Norbi megköszönte ismét a támogatást mindenkinek, majd szép lassan eltűnt a boxban. Nem csak mozgássérült srácnak, de nekünk is fülig ért a szánk szép lassan elindultunk a kijárat felé. Nap zárásaként (gondoltam ekkor) egy Bugatti Veyrone-t csodáltunk meg a parkolóban, úgy gondolom nem kell elmondani senkinek mekkora ritkaság ez. Aztán mindenkitől elköszöntem beültem az autóba, majd csikorgó kerekek, nagy porfelhő valaki mellettem megforgatta az autót, magamba meg is jegyeztem „ki ez az állat? :D ” hát Pepe Oriola volt, neki megbocsájtottam szép zárása volt a hétvégének.
Azért is írtam le ezeket, hogy aki még gondolkodik hogy kijöjjön-e, vagy eldöntötte hogy kijön csak nem tudja vegyen-e paddock jegyet, az tovább ne gondolkodjon higgyétek el nekem életre szóló élmény lesz akár „csak” tribünön vagy ha van lehetőségetek a padockban is átélni ezt az élmény! Hajrá Norbi Hajrá Zengő Motorsport!!!
Ha eddig eljutottál akkor talán nem volt unalmas a beszámoló, készülnek folyamatosan készülnek válogatás albumaim amiket az Sfphoto facebook oldalamra folyamatosan töltök fel, a lájkoknak és a visszajelzéseknek mindig öröülök :) de ide beszámoló alá is belinkelem ahogy készülnek:
Honda podium - FIA WTCC - Slovakiaring Race 1 2013 (27 fénykép)
Slovakiaring - Michelisz Norbert 2013 (35 fénykép)
.jpg)
