Szingapúr… Az átlagos európai számára nem sokat mond az ázsiai városállam neve, korábban maximum a világgazdaság eseményeit követőknek lehetett ismerős, mint az egyik leggyorsabban fejlődő „ország” és, mint Ázsia pénzügyi-tőzsdei központja. A Forma-1 rajongók fejében pedig 2008-ban „került fel a térképre”, amikor Bernie Ecclestone régi álmát valóra váltva egy éjszakai, villanyfényes futam is helyet kapott a Száguldó Cirkusz naptárában.
A felejthetetlen 2012-es Abu Dhabi kirándulásunk után 2013-ra is merészet álmodtunk és a tradicionális európai pályákkal ellentétben ismét egy modern ázsiai helyszínt céloztunk meg, Szingapúr nagydíját. Hosszas előkészület és szervezés után szeptember végén elérkezett az indulás napja, egy fárasztó 22 órás Budapest-Isztambul-Bangkok-Szingapúr utazás után csütörtökön késő éjjel érkeztünk meg a szállodánkba. A szállás keresésekor viszonylag könnyű helyzetben voltunk, hiszen rengeteg hotel található a belvárosban, a pályára kijutás itt szó szerint néhány percet jelent, nincsenek távolságok (a tömegközlekedés színvonala egyébként hihetetlen a BKV-n edződött magyar ember számára :) ). Választásunk végül az arab-indiai negyedre esett, szállodánk a pályától mindössze egyetlen metrómegállóra volt, ami egy Forma-1-es helyszín esetében elég szürreális dolog :) Szingapúr majdnem az Egyenlítőnél fekszik, a hőmérséklet kellemes 30 fok körüli volt, viszont európai ember számára szokatlan és fullasztó a majdnem 100%-os páratartalom, kell néhány nap, mire hozzászokik a szervezet. Napi 5 liter folyadék simán elfogyott fejenként és néha még így is morogtunk egymással, hogy nem iszunk eleget :)
A város
Szingapúr egy gyönyörű, tiszta, rendezett és gazdag város(állam), itt van a világ egyik legjelentősebb teherkikötője, rengeteg bank és gyakorlatilag az összes komoly multinacionális vállalat jelen van náluk, sőt, sokuknak az ázsiai központja is itt van; mindezeknek köszönhetően a világon az egyik legmagasabb az egy főre eső GDP. A lakosság rendkívül vegyes, a brit gyarmati múltnak köszönhetően még most is sok az angol, de az európaiaktól kezdve a közel-keletieken és dél-amerikaiakon keresztül az afrikaiakig mindenféle náció él itt, egy óriási multikulti olvasztótégelyben. Rasszizmusnak és bűnözésnek nyoma sincs, nagyon jól megférnek egymás mellett a különböző bőrszínű és vallású emberek, a világ sok országa tanulhatna tőlük toleranciát…
A futam több szempontból is különleges: Monacon kívül az egyetlen klasszikus értelemben vett városi helyszín (Kanadát és Ausztráliát most ne soroljuk ide), az egyetlen éjszakai futam és a verseny nemcsak egy „egyszerű” sporteseményt jelent. A nagydíj hetében hatalmas fesztivált rendeznek a városban, koncertekkel, kiállításokkal, rengeteg kulturális programmal. Kicsit olyan ez, mintha nálunk a Sziget és a magyar nagydíj egyszerre, egy helyen lenne :)
Abu Dhabihoz hasonlóan – a késői időpontoknak köszönhetően – a versenyre érkező turistáknak szabad az egész napjuk, így van idő városnézésre, mielőtt este kimennének a pályára. Nekünk is megvolt az „itinerünk”, hogy melyik nap mit nézünk meg, többek között állatkert, botanikus park, felhőkarcolók közötti belvárosi séta és tengeri akvárium szerepelt a programban, a pályára általában csak este hat óra körül érkeztünk meg. A városi helyszínből kifolyólag itt sokkal több munka vár a szervezőkre, utcákon, tereken, aluljárókon keresztül kell terelni a nézőket, mindenhová kerítést kell húzni, de ugyanakkor a pálya környéki épületek megközelíthetőségét is biztosítani kell. A pálya, a világítás, a kommunikációs rendszer, a tribünök kiépítése már hónapokkal korábban megkezdődik és a verseny után sem két nap alatt pakolnak össze, de a szervezés-lebonyolítás és a logisztika rendkívül profi szinten működik. A biztonságiak, a „forgalomirányítók”, a büfések, az árusok, mindenki kedves és lelkes; természetesen mindenki folyékonyan beszél angolul, még a legutolsó szemétszedő is.
A pálya
A belépőnk kombinált jegy volt, mindhárom nap más-más helyen ültünk: pénteken a célegyenes végén az egyes kanyarnál, szombaton a pálya középső részén a 9-es és 10-es kanyar között, vasárnap a futamot pedig a tengerpartról nézhettük egy speciális, sok emelet magas tribünről, amely az év többi részében a szemben lévő, az öböl vízén úszó focipálya (!) lelátójaként szolgál (ilyen kombinált jegy egyébként más futamokra is kapható és tavaly már a Hungaroring kínálatában is megjelent). Mindegyik helyre kalandos volt az eljutás, miután a pálya az utcán megy, a mellette lévő járdákon lehet csak közlekedni, néha áthaladva egy-egy parkon, lépcsőn, hídon, felhőkarcolók között, felüljárón vagy metróállomás aluljáróján. Utóbbinál jópofa módon oldották meg a hatékony „tömegáramlást”: kordonokkal egy óriási gyalogos körforgalommá alakították az egész aluljárót és miután a brit gyarmati múltnak köszönhetően baloldali közlekedés van, természetesen a körforgalomban is balra tarts volt a kötelező haladási irány :) Mindegyik kijáratnál kiírták, hogy melyik tribünhöz lehet feljutni, de kb 10 méterenként készséges biztonsági őrök is segítették a tájékozódást.
A pénteki volt a legjobb helyünk, ráláttunk az egész célegyenesre, a boxutca kijáratára és az 1-2-3-as kanyarokra. Furcsa látvány volt a paddock felett spagetti módjára tekeredő többsávos és többemeletes felüljárók látványa, ahol este tömött sorokban araszoltak az autók, ehhez képest egy budapesti dugó csak vicc :) Szombaton a pálya „buliközpontja” mellett ülhettünk, mögöttünk volt felállítva az óriási színpad, ahol a „nagy” koncertek zajlottak, előtte a focipálya méretű füves területen pedig rengeteg egyéb programmal várták a szórakozni vágyókat. Látvány szempontjából viszont a vasárnapi tribününk vitte a prímet, a versenyhez a lélegzetelállító Marina Bay Sands hotel szolgáltatta a háttérképet, ami élőben egészen különleges látványt nyújt a falára vetített versenyautókkal és kockás zászlóval, nem véletlenül mutatják gyakran a közvetítésekben.
A verseny
Maga a futam nem sok szót érdemel, a szokásos unalmas Vettel-győzelem született megint, mögötte Alonso futott be másodikként és Raikkönen harmadikként. Érdekesség, hogy 2012-ben Abu Dhabiban ugyanezt a hármast láttuk a tribünön, csak akkor Raikkönen-Alonso-Vettel sorrendben.
Hatalmas meglepetés volt és a nézőtér hangos morajlással fogadta, hogy abban a pillanatban, ahogy Vettel áthaladt a célvonalon, az öböl több pontján és a célegyenes mögött is óriási tűzijáték kezdődött, perceken keresztül lőtték fel a legkülönfélébb színű és formájú rakétákat a vízről. A nézők reakciója érdekes volt a leintést követően: Vettel ismét füttykoncertet kapott, Alonso és Raikkönen viszont akkora tapsot és ovációt, mintha mindketten megnyerték volna a futamot. Beszélgettünk szurkolókkal a világ minden részéről és egymástól függetlenül mindenkinek ugyanaz volt a véleménye, amit a sajtóban is olvasni lehet néha itt-ott: Vettel akkor kapna igazi elismerést és tiszteletet, ha más autóban is világbajnok lenne, vagy ha jönne néhány sikertelen szezon és kicsit szerényebbé válna. Annak idején Hamilton és Alonso esetében ez működött :)
Abu Dhabival ellentétben itt verseny után beengedték a szurkolókat a pályára és természetesen mindenki fotózott mindenhol. Ricciardo pont a tribününk alatt parkolta falba az autóját egy balos kanyarban, a letört szárnydarabokat pillanatok alatt felszedték a szemfüles nézők :)
A pálya menetirányával ellentétesen indultunk vissza a metróhoz – útközben pedig a többi szurkolóval együtt gyűjtögettük a Pirellik maradványait, vicces látvány volt a négykézláb mászó és gumidarabokat vadászó tömeg látványa :) Körülöttünk azonnal nekiálltak bontani a pálya melletti kerítéseket és kordonokat, hogy a közúti forgalom valamennyire helyreállhasson hétfő reggelre.
Szórakozás
Az Emirátusokhoz hasonlóan Szingapúrban is koncertek vannak esténként a pályán, bár itt kissé finoman szólva vegyes volt a felhozatal és eléggé összezsúfolták a programokat, meglátásunk szerint a minőség helyett a mennyiség volt a lényeg, inkább karneváli hangulat volt, mint „Forma-1 feeling”. Néhány nemzetközi világsztárt leszámítva szinte kizárólag ázsiai „sztárok” voltak a fellépők, akiket a helyiek kivételével senki nem ismert :) Számunkra a legnagyobb döbbenet a Big Bang nevű dél-koreai fiúcsapat volt, elrettentő példaként itt tudjátok megnézni az egyik klipjüket :)
Csütörtöktől-vasárnapig minden este volt egy-egy fő koncert, de mellette folyamatosan zajlottak a kisebb események a pálya minden pontján: tűzzsonglőrök, bűvészek, brazil utcazenészek, afrikai dobosok, cirkuszi artisták szórakoztatták a szurkolókat, tényleg olyan volt az egész, mintha valami karnevál közepébe csöppent volna az ember és nem is egy Forma-1-es futamon lenne. Lehet, hogy sokan megköveznek, de a The Killers nevű bandáról eddig azt sem tudtuk, hogy léteznek és néhány YouTube-video után úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk őket :) Tom Jonest szívesen megnéztük volna, de eléggé szerencsétlen volt a koncert időzítése: vasárnap este 19-20 óra között lépett fel az öreg a pálya délnyugati részén lévő színpadon, ahonnan a mi tribününk félórányi erőltetett sétára volt (a célegyenes még messzebb), esélytelen lett volna időben elérni a 20 órási rajtot, így velünk együtt sokan mások is kénytelenek voltak kihagyni. A verseny utáni záróprogram Rihanna koncertje volt, ami természetesen késve kezdődött, valamikor éjfél tájban; ebbe kicsit belehallgattunk, de a három zsúfolt nap után már eléggé kimerültek voltunk, így a koncert felénél inkább elindultunk vissza a szállodánkba.
A legnagyobb meglepetés a futam utáni hétfő esti ráadás koncert volt, sokáig ment a titkolózás a verseny honlapján, hogy ki lesz a bónusz fellépő, mígnem néhány héttel a nagydíj előtt megtörtént a nagy bejelentés: Justin Bieber művészetét élvezhetik a szurkolók :) A hétvégi koncertekhez simán csak a Forma-1 jegy kellett, Bieber „művész úr” produkciójára viszont külön kellett belépőt venni, aminek árából a Forma-1 jeggyel kedvezményt lehetett kapni. Nem vagyunk különösebben jártasak Justin Bieber munkásságában, de szerintünk azok az emberek, akik akár a fél világon is átutaznak egy verseny kedvéért, feltehetően nem a tizenéves korosztályból kerülnek ki, akik Bieber rajongóinak 99%-át adják, így viszonylag kicsi a két halmaz közös metszete, talán nem ő volt a legszerencsésebb választás :)
Szingapúrt és Abu Dhabit összehasonlítani kissé nehéz, mert teljesen más a két helyszín.
Szingapúr egy lüktető, szédületes gyorsasággal fejlődő, rendkívül drága metropolisz (drágább, mint Abu Dhabi), a versenyhétvége egy bulis, nyüzsgős, zsúfolt program, ahol a szervezők néha kicsit túllőttek a célon és a szórakozási lehetőségek mennyisége és szervezettsége a minőség rovására ment. De ezt valamennyire ellensúlyozta a város többi látnivalója és kikapcsolódási lehetősége, Forma-1-től függetlenül is remek utazási célpont, rengeteg olyan programot és látnivalót kínál, ami miatt érdemes elutazni. Mindennel együtt egy erős 10/8-at adtunk neki :)
Az Emirátusok pedig abszolút 10/10-es, egy lassabb, nyugodtabb, kifinomultabb, igényesebb környezet, kínosan odafigyelnek a legapróbb részletekre is, de ezt nem tolakodóan és nem rongyrázó módon teszik. Ahogy a tavalyi élménybeszámolónk végén írtuk, tényleg egész évben Disneyland, ahol az álmok valóra válnak :) Ha választani kéne, hogy hová mennénk vissza szívesen, gondolkodás nélkül egyértelműen Abu Dhabi lenne a befutó :)
Papp Éva és Pócsföldi Tamás