Rendhagyó módon most nem a Ferrari lesz a téma, hanem Michael Schumacher, az olasz csapat egykori kiválósága. A hétvégi jótékonysági esemény miatt gondoltuk úgy, hogy írunk egy cikket a német klasszisról. Ez a cikk egyben az élménybeszámolóm is, mivel már több mint egy évtizede Schumi-rajongó vagyok és idén „találkoztam” vele először, remélem nem utoljára.
A csütörtöki bokszutcalátogatással kezdődik a történetem. Fél 3-kor már a Hungaroring bejáratnál álltam és arra vártam, hogy láthassam Schumit. Autogrammosztós bokszlátogatáson idén voltam először. Elhatároztam, hogy akkor fogok bemenni, amikor épp ő van bent. Persze tudtam, hogy ez nem úgy megy, ahogy én azt elképzelem, de eléggé eltökélt voltam és mint kiderült, szerencsés is.
Kapunyitáskor maratonistákat megszégyenítve futottam a célegyenesben és beálltam a nem éppen rövid sorba. Már a várakozás is izgalmakkal teli volt. Reméltem, hogy akkor jutok be, amikor Schumacher dedikál. És végül csak sikerült :) 1-2 nem Schumacherért rajongó emberke előreengedett (ezúton köszönöm nekik, pl. a Maldonadoért rajongó fiúnak). Egy biztonsági őrbe is beleszaladtam, aki aztán szépen a sor végére terelt engem. Kicsit tartottam tőle, hogy Schumi akkor hagyja abba az autogrammosztást, mikor már pont én jövök, de szerencsére nem így történt.
A második sorban álltam, vele szemben, amikor is úgy döntöttem, hogy beadom neki újonnan vásárolt sapkámat. És aláírta, igen :D Aztán még vártam egy autogrammkártyára és a végén annyit tudtam neki kinyögni, hogy „Danke schön”. Szégyelltem is magam emiatt, mert egyébként jól beszélek németül… De teljesen lefagytam, amikor a közelébe kerültem. Az elkészült fényképek nagy része homályos lett, mert remegtem a boldogságtól :)
Ezután kiálltam a sorból és el sem hittem, hogy ez 12 év rajongás után végre megtörtént :D Aznap abszolút extázisban voltam.
Hazafele tartottam a HÉV-en, amikor is olvastam a szombati jótékonykodásról. Megtudtam, hogy nagy kedvencem a Fóti Gyermekvárosba látogat. Ekkor elhatároztam, hogy még akár az időmérő edzést is beáldozom, de ott leszek Fóton!! Már reggel odamentünk, 1 óra várakozás után rászántuk magunkat és bementünk érdeklődni. A portás nagyon kedves volt, elárulta, hogy Schumi délután 17 óra körül jön. A ringre már nem lett volna időm visszamenni, illetve féltem, hogy dugó lesz, ezért nem is mentem már fel, hanem délután vissza Fótra, a Lovasterápiás Központba. Akkor ott már táblák mutatták az utat, hogy merre haladjon Schumi a Mercedes-sel.
Néhány kilométert kellett sétálni, míg végre odaértünk. Gyönyörű hely. Amíg nem érkezett meg Michael, addig a lovakat néztük. A gyerekek már ott voltak Szujó Zolival együtt, a kérdéseket és a hétszeres világbajnok fogadását gyakorolták. Természetesen mi, mezei rajongók (ekkor négyen voltunk) nem mehettünk oda, akkor még csak távolról néztük őket.
Aztán végre, valamivel 18 óra előtt megérkezett Schumi! Na akkor már kicsit közelebb merészkedtünk és nagy meglepetésemre nem is szóltak ránk, hogy ne fotózzunk vagy hogy ne jöjjünk tovább. Bemehettünk az elkerített részre is, ahol a gyerekek, Schumacher és Szujó Zoli ültek. Egy órán keresztül csak csodáltam őt :)
A gyerekek feltették a kérdéseket. Nagyon aranyosak voltak. Számomra 2 kérdés marad igazán emlékezetes. Az egyik kisfiú azt kérdezte tőle nagyon bátran, hogy „Mi volt a probléma az időmérőn?”. Ez az a kérdés, amit még Szujó Zoli sem tett volna fel neki szívesen :) Egy másik kérdés, hogy „Szeret-e lovaskocsit hajtani?”, ugyanis látták őt az Asterixben :D
Schumacher minden kérdésre őszintén válaszolt, többször visszakérdezett a gyerekektől, végig nagyon kedves volt velük. Közös fotó is készült a gyerekekkel. Mielőtt elköszönt tőlük, átadta nekik aláírásával ellátott F1-es tűzálló ruháját, amit árverésre ajánlott fel.
Schumi hét órakor hagyta el a központot. Ekkor mi is elmentünk, vissza Pestre, és egész hazafele vezető úton arról beszélgettünk, hogy mekkora dolog ez és nagyon boldogok voltunk, hogy ha csak a véletlennek köszönhetően, de ott lehettünk és egy hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak. Életem két legszebb pillanata volt, hogy 3 napon belül kétszer is ilyen közelről csodálhattam Őt. Nemcsak, mint versenyzőt, hanem mint embert is.
tényleg nagy élmény volt. nekem is ő marad mindig az első! 
.jpg)
